Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
A ,.KOSSUTH BANKÖK SORSA" AZ OSZTRÁK URALOM IDEJÉN 283 A Finanzministerium és a budai osztrák főparancsnok intézkedései a magyar pénzről Schlick altábornagynak dec. 10-i tudakozódására a Finanzministerium 1848. dec. 16-án a következő választ adta a magyar bankjegyekkel való eljárásra vonatkozóan korábbi minisztertanácsi határozat alapján: miután a kérdést a központi kormányzat ez idő szerint nem tudja végleges jelleggel szabályozni, a magyar ,,bankjegyeket egyelőre sem elismerni, sem minden további nélkül éri'énytelennek és semmitérőnek nyilvánítani nem lehet."31 J.A. Helfert kortárs historikus találó kifejezésével élve, ez az eligazítás semmivel sem világosabb, mint egy „delphoi jóslat".3 2 A bizonytalanságot magyarázandó, a pénzügyminiszter a magyar adózók iránti kíméletről ejtett néhány szót /schonender Rücksicht für die Contribuenten/, s ennek az elvnek a minél gyakoribb hangoztatását kérte az osztrák hadseregtől, intézményektől a magyar törvényhatóságokkal és a közvélemény képviselőivel való érintkezésben. Az adózók fizetőképességének és közérzetének figyelembe vételét az osztrák minisztérium több ebből az időből való irata is tanúsítja. Egyébként a dodonai választ lehetővé tette a tárgyalt időben megkülönböztethető hivatalos- és magánpénzforgalom. Eszerint a mindennapos gyakorlatban szokásos volt, hogy olyan pénzfajtákat, amelyeket kincstári és más állami pénztárak nem fogadtak el, a magánosok közötti forgalomban eltűrtek, ill. magánszemélyek üzleteiket ilyen pénzértékben is köthették. Ez esetben tehát az adózók iránti „kíméletből", valamint a gazdasági életre való tekintetből a magánforgalomban megtűrték a magyar pénzt, nem nyilvánították értéktelennek. Ezzel párhuzamosan azonban az állami pénztárak készleteiből igyekeztek kiszorítani a nemkívánatos pénzfajtákat. Természetesen, a forgalom két szférája kölcsönös hatással lévén egymásra, a magánforgalom idővel úgyis igazodott az állami, köz- pénzfo rgalomhoz. Az osztrák minisztertanács 1848. dec 19-i ülése szerint a döntés továbbra is váratott magára. A hadügyminiszter kérdésére a pénzügyminiszter csak annyit mondhatott, hogy a magyar pénz elismerésének vagy el nem ismerésének eldöntésére még várni kell. Az érvénytelenítés „Magyarország pacifikálására hátrányos felzúdulást idézhetne elő", a német tartományok ugyanakkor védve vannak a pénz átáramlásától, mivel a császári rendeletek kellőképpen figyelmeztették a közvéleményt a pénz elfogadása tekintetében.33 Λ ' „. . . die ungarischen Banknoten vorläufig weder anerkannt, noch unbedingt für ungültig und nichtig erklärt werden". ÖStA, Finanzmm., 1849: 679. I'M. sz. A Kriegsministerium 1849. jan. 12-i átiratában idézett szöveg. Az egész szöveget közli: MOL, Filmtár, Rousseau-emlékirat, fol. 208 209. melléklet no. 19. (7765/FM. sz.), továbbá elemzi: fol. 18. 1-Helfert i. m. 268. „Schlick empfing auf seine Anfrage den delphinischen Spruch, es sollten die ungarischen Noten im Verkehr nicht zurückgewiesen, es sollte aber andererseits nichts unternommen werden, was einer Anerkennung derselben gleichsähe." Helfert (később báró), Prága, 1820. nov. 3. - Wien, 1910. márc. 16. Jogász, történész, államférfi. 1848-tól államtitkár, az ötvenes években a közoktatási minisztériumban. Csehbarát nemet, magyarellenes publicista és politikus. Öst. Biographisches Lexikon, Graz-Köln, 1959. II. köt. és Károlyi Árpád: Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre. Bp. 1932. I. köt. 79. 2. jegyzet. ' '„Über die bei diesem Anlass gestellte Anfrage des Kriegsministers, ob die österreichische Regierung sich nicht sofort über die Anerkennung oder Nichtanerkennung der ungarischen Banknoten aussprechen solle? äusserte Baron Krauss, es scheine ihm jetzt der Zeitpunkt dazu noch nicht gekommen zu sein, da ein Ausspruch Über die Ungültigkeit oder Wertsverminderung dieser Banknoten,
