Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
22 BUZ A JÁNOS különbség figyelhető meg a már korábban közölt - s az 1. táblázatban feltüntetett -1645. évi marhaszám esetében, ugyanis a tételes összegezés eredményeként az eredetiben adott 8780 marhaszám helyett 9182 marhaszámot, 4,4%-kal többet, kaptunk.59 összevetve a két év — 1645 és 1679 — adózóinak számát, megállapítható, hogy a városi lakosság gyarapodott, de adózóképessége - marhaszám szerint nézve — alaposan megcsappant. Az 1645. évi közel 35%-ról 1679-ben 64%-ra emelkedett azoknak a részaránya, akiket 0- 4,5 marhaszámmal írtak össze, az anyagi helyzet romlását jelzi az is, hogy csökkent azoknak a száma (százalékos mutató alapján részaránya szintén), akik 10, illetve annál több marhaszám után adóztak, a legsúlyosabb visszaesést a közepes vagyonúaknak tekinthető (20-49,5 marhaszám) réteg adatai mutatják. Nagykőrös társadalmán belül jó emberöltőnyi idő alatt határozott polarizálódás ment végbe annak ellenére, hogy az adózók csoportjain belül — a leggazdagabbakat kivéve — lényegében alig változott az egy-egy adózóra jutó átlagos marhaszám. A szembetűnő vonások között említhető, hogy a számszerűen alig, részarányában azonban jelentősen csökkenő gazdagparaszti réteg a török uralom vége felé még gazdagabbá vált, a 100 marhaszámot, illetve annál többet bevalló adózók maroknyi csoportjára 1645-ben átlagosan 171,2 1679-ben viszont 217,5 marhaszám jutott. Aligha véletlen, hogy a manumittaltak (jobbágyi sorból felszabadítottak) zöme közülük került ki, s az sem elhanyagolható szempont, hogy az igazoltan újsütetű nemesek, tegyük hozzá, hogy a török uralom idején nemesként említettek tekintélyes hányada — Beretvás István (1667), Buz István (1669), Csete Gergely (1666), Erdőssy — a számadáskönyvekben csupán Erdős — István (1668), Joó Máté (1671), Csatai Nagy János (1669), Sepsei Szabó János (1671), Szívós János (1667), Szőrös András (1677) Urházy János és testvérei: Péter, István (1671), Vass András (1667) - az 1660-as évek második felében és az 1670-es években szerezte armalisát.60 Jobbágyi sorból való kiemelkedésükkel nem szakadtak ki a mezővárosi adózók közül, sőt azt sem állíthatjuk, hogy a mezőváros társadalmi piramisának csúcsán levő, illetve oda-felkapaszkodott — 1679 -ben az összeírottak 5%-át éppen túllépő "Hasonló - bár valamivel nagyobb — eltérés Kecskemét vadszámainak összeírásánál is kimutatható utólagos összeszámlálás révén, pl. 1662-ben az eredeti összesítés szerint 20 561,5 volt a vadszám, valójában azonban 22 286 a mai tételes összegzés eredményeként. Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét város Tanácsa a XV-XIX. században. Bács-Kiskun megye múltjából II. A késó'i feudalizmus kora. Szerkesztette: Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét 1979. 22. Fenti - ún. számszaki - hibák révén persze távolról sem illik lebecsülni a korabeli mezó'városi adminisztrációt, hatékonysága mai szemmel nézve sem megvetendő' az 1645. évi adókönyv főbb adatainak tükrében: Az adó neve: Kivetés forint dénár Bevétel forint dénár Index: kivetés = 100 Fejadó: 1291 20 1272 20 98,5 Császár adaja: 1159 10 1158 00 99,9 Marhaszám utáni adó: 1101 84 1053 60 95,6 összesen: 3552 14 3483 80 98,1 6 "Benkó Imre: Nemes családok Nagykőrösön 1848 előtt. Nagykőrös 1908. 44-45, 57-58, 65, 80-81, 168, 248, 301, 336-340, 343-344. 356-357, 365. (Továbbiakban: Benkó.) A manumissióra - s ezen belül nagykőrösiek manumittálására - bővebben 1. Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban. Budapest 1969. 226- 258.
