Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3

TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZAS 21 2. ábra. Száz marhaszám után adózó nagykőrösi gazda pénzterheinek százalékos változása 1626-1682 között cívisgazdák a mezővárosi társadalomban igencsak szűkkörű réteget alkottak, joggal merül fel a gyanú, hogy a fiktív nagygazda példája nyomán torz kép alakul ki a pénzterhek fokozódásáról. Éppen ezért alábbi — két egymástól távol eső év főbb terheit és a marhaszám megoszlását mezővárosi szinten bemutató — 3. táblázat azt igazolja, hogy az adók emelése a mezővárosi lakosság egészét sújtotta, természetesen nem azonos mértékben. Nagykőrös adózó lakosságát Majlát Jolán már említett kategorizálásához hasonlóan hét csoportba sorolhatjuk. Az 1645. évi adókönyv összesített adatai csak az adózók számában egyeznek meg a korábban megállapítottakkal,5

8

az egyes csoportokon belül azonban egy kivételével eltérőek az adatok, ami részben a csoportbeosztás alapjául szolgáló marhaszámok kissé módosított intervallumaiból következik. Számottevő 4 58

A 3. számú táblázatban 416 adózót vettem fel, Bene István (Szk. 1645. 85.) és Boldizsár Márton (Szk. 1645. 140.) egyaránt 40-40 forint átalányt fizetett a marhaszám feltüntetése nélkül, adójuk nagysága révén a 100 marhaszámnál többel rendelkezők között lenne a helyük, de éppen az ismeretlen marhaszámjuk miatt nem vettem fel őket a táblázatba. Az 1645. évi adózókat Majlát Jolán (i. m.: 94.) az alábbiak szerint csoportosította: „1645-ben 418 adózó kb. 2200 lakos. Az összes marhaszám 8780. A2 akkori megoszlás: 100-on felüli marhája van 21 gazdának 50-100 marhája van 25 gazdának 20- 50 marhája van 83 gazdának 10- 20 marhája van 58 gazdának 1- 10 marhája van 150 gazdának 1 marhája van 21 gazdának 0 marhája van 60 gazdának