Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Csernyák; Je. B.: A szabadkőművesség a 18. századi Nyugat-Európában 175

176 FOLYÖIRATSZEMLE Voltaire stb.) Igaz, Voltaire pl. 1788-ban, amikor a „Kilenc Nővér" elnevezésű patinás páholy tagja lett, szakított az enciklopedistákkal. Az 1780-as években, a franciaországi szellemi erjedés közepette a szabadkőművesség két tűz közé került. Szélsőségesen klerikális és radikálisan felvilágosult szerzők bírálták. Az ekkor keletkezett vitairatok értékes forrásanyagot jelentenek a szabadkőművesség történetéhez, társadalmi természetének megragadásához. A forradalom előestéjén mintegy 600 páholy működött Franciaországban, több mint 30 ezer taggal. Az angolhoz hasonlóan, a francia nagypáholy élén is hercegek álltak. Igaz, a legtekintélyesebb páholyt, a „Kilenc Nó'vér"-t olyan személyek neve fémjelezte, mint Danton, Marat, Mirabeau és Robespierre. A szerző rámutat, hogy mindezek ellenére nemesi, nagypolgár összetételűek voltak a páholyok. A harmadik rend tömegei nem képviseltették bennük magukat. Megtudhatjuk a cikkből, hogy könyvtárnyi irodalma van - különösen Franciaországban - a szabadkőművesség és a forradalom, a polgári forradalmak viszonyának. Egyes szerzők kezdeményező, meghatározó szerepet tulajdonítanak a páholyoknak, mint titkos, összeesküvő szervezeteknek az események kibontakoztatásában. A szerzőnk azokat a véleményeket fogadja el, amelyek kimutatják: a forradalom radikalizálódásával párhuzamosan, a páholyok ellenforradalmi pozícióba kerültek. 1792-ben már alig működött néhány. A jakobinus diktatúra idején üldözték is őket. Fordulatot Thermidor 9 hozott. Ennek ellenére már ekkor, s a 19-20. században gyakran teijedtek el olyan állítások, hogy a szabadkőművesség századokon át a monarchák, az egyház ellen szervezkedett -nemzetközileg! IV. Henrik, XV. Lajos, III. Gusztáv mind-mind szabadkőműves összeesküvés áldozatai lettek. Olyan képtelen históriák is hitelre találtak, hogy például a valmyi győzelem a szabadkőművesek műve volt. Állítólag a poroszokat vezénylő Braunschweig herceg az egyik német páholyhoz tartozott, akit az ugyancsak szabadkőműves Dantonék fizettek le. A probléma csupán annyi, hogy a szabadkőműves braunschweigi herceg (Ferdinánd) 1792 júliusában elhunyt. A hadvezér Karl-Wilhelmtől pedig távol állt, hogy a szabadkőművességgel kacérkodjék. Hasonlóan hamis verziók a 19. század során is gyakran szárnyra kaptak, összekapcsolták a szabadkőművességet a carbonarikkal, a blanquistákkal, az anarchistákkal, sőt még az I. Internacionáléval is. A kis Bonaparte Franciaországában angol ügynököknek tekintették a páholyok tagjait. Később antant körökben a HohenzoUernek által pénzelt „ötödik hadoszlopnak" titulálták. Csernyák szerint óvakodni kell a szabadkőművesség egyoldalú beállításától, jelentőségének túlértékelésétől. Nem tartható az az álláspont, miszerint forradalmárok lettek volna a páholyok tagjai, mint ahogy nemzetközi összeesküvő szervezetet sem szabad látni a szabadkőművességben. Klasszikus formájában a polgárosodó nemesi társadalom jelensége volt Nyugat-Európában. A 19. században élte fénykorát. Liberális polgárok, nemesek, szabadfoglalkozásúak alkották. Jelentőségét a társadalmi presztízzsel bíró tagok adták, s nem maguk a páholyok. Progresszív szerepük volt, mert a feudális rendiséggel szemben általános demokratikus, liberális elveket hirdettek. De mindig a társadalom felső rétegeit tömörítették, érdekükben szerveződtek. Napjainkban is hasonlóan differenciáltan kell megítélni a szabadkőművespáholyok szerepét. Irracionális őqöngőktől, neofasiszta összeesküvőkön át, józan polgári körökig terjednek, sőt konstruktív békeharcos szabadkőműves közösségek is működnek. Több mint 5 milliós tagságuk fele az USA-ban él. Franciaországban 30 ezerre becsülik a szabadkőművesek számát. A szabadkőművesség történelmi gyökereinek, működésének, társadalmi szerepének a vizsgálata a kutatókat továbbra is komoly feladatok elé állítja. (Voproszi Isztoríi, 1981. 12. szám 109-118. I.) M.