Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Csernyák; Je. B.: A szabadkőművesség a 18. századi Nyugat-Európában 175

FOLYÓIRATSZEMLE 175 JE. Β. CSERNYÁK Α SZABADKŐMŰVESSÉG A 18. SZÁZADI NYUGAT-EURÓPÁBAN Bevezetésként a középkori szabadkőműves páholyok kialakulásáról olvashatunk a cikkben. Építészeti műremekek szakmai titkukat őrző alkotói tömörültek az első páholyokba. Franciaországban a feudális rendiséggel való polgári szembefordulás szervezeteivé váltak. Nem csupán kézművesek tartoztak a titkos társaságokba, hanem művelt, tanult emberek, tudósok is. Igen sokan eretnek vallási tanítások és mozgalmak (valdens, katar stb.) követői voltak, de feloszlatása után a templomos lovagrend egykori tagjai közül is nagy számban lettek szabadkőműves páholyok tagjai. A középkor uralkodó vallásos felfogása mellett ez utóbbi körülmény is magyarázta, hogy a polgári racionalizmus helyett misztikus szellem jellemezte a páholyok többségét. A 17. század második felében Angliában és Skóciában fokozatosan elkülönültek a kézműves páholyok, illetve az arisztokratákat, nemeseket, gazdag polgárokat tömörítő szervezetek. Tulajdonképpen ez utóbbiakból fejlődött ki a napjainkra világszerte elterjedt, titokzatos misztikus jelenség, a szabadkőművesség. A rejtélyességhez nagyban hozzájárul, hogy titkos társaságok lévén, feldolgozható forrásanyag alig maradt utánuk. Belső felépítésük, hierarchiájuk, a megszólítások, címek kódja a 18. századi francia páholyok alapján vált ismeretessé, amelyek számára ugyancsak a skót szabadkőművesség jelentette a modellt. Annál is inkább, mert a történelmi előzmények, a belső társadalmi, politikai feltételek (polgárosodás, a feudális viszonyok válsága) mellett a szigetországból menekült arisztokraták és nemesek jelentős szerepet játszottak a párizsi és más franciaországi páholyok kialakulásában, a szabadkőművesség elterjedésében. A 18. század elejéig lényegében minden országban egymástól elszigetelten, eltérő jelleggel működtek a páholyok. Aranycsináló, alkimista, szellemidéző misztikus társaságok mellett társadalmilag hasznos, progresszív elveket valló közösségek is működtek: önművelő klubok, olvasókörök stb. Különösen az előbbi típushoz tartozó páholyok törekedtek középkori eredetülcet bizonyítani, sőt a bibliai világban keresték előfutáraikat. A páholyok szervezett érintkezésére, országos jelentőségű tömörülésére 1716-tól Angliában került sor. 1717 nyarán négy londoni szabadkőműves-páholy egyesült a londoni nagypáholyban, amelynek élén az évente választott nagymester állt. A tisztségviselők (sőt a tagok) többsége is ekkor már gazdag polgárok, szabadgondolkodó nemesek és arisztokraták közül került ki. 1723-ban Alapszabályzatot fogadtak el, 1751-ben pedig országos angol hálózat épült ki, hierarchizáltan. A 167 páholyt tömörítő angol nagypáholy élén az 1800-as évek elején királyi hercegek álltak. Tagjaik között olyan neves személyiségeket is találhatunk, mint Walter Scott. A szabadkőműves-páholyok jellege és a társadalmi, politikai feltételek érettsége közötti összefüggést illusztrálja a szerző németországi példákkal. Itt a 18. század derekán is a misztikus, lovagi jelleg dominált. Hund báró például saját kastélyában szervezett páholyt. Párizsi kapcsolataira hivatkozott, alkímiai rituálékat szervezett, s a skót nagypáholy nagymesterének megbízásából a németországi páholyok (6-8) vezetését akarta magára vállalni. Kísérlete kudarcot vallott, mert a német páholyok zártak, titkosak voltak, egyes kortársakat a jezsuita rendre emlékeztették. A tudatos kalandorok mellett skizofrén jelenségek is feltűntek a német szabadkőművesek között. Hund egyik követője például a „világpáholy" fejének, csodatevőnek, halhatatlannak hirdette magát. 1763-ban a Jéna melletti Altenbergben gyűjtötte össze híveit. Lovagi ceremóniákat rendezett, fegyveres kíséretet szervezett, amellyel boszorkányüldöző „hadjáratokat" indított. Gazdag zsákmányra tett szert. Valóságos kényúrrá vált, ami szokatlan volt szabadkőműves körökben. Követői gyanakodni kezdtek, mire a nagymester megszökött. 1765-ben 10 évi börtönre ítélték. A német szabadkőműves-páholyokkal kapcsolatban polémia folyik a szakirodalomban, hogy a feloszlatott templomos lovagrend mennyire tekinthető előfutárnak. Külön probléma a szabadkőművesség és az egyház viszonya. Sokféleségük ellenére a páholyok általában lojálisak voltak az egyház iránt, több pápa mégis elítélte a szabadkőművességet. A korai szervezetek esetében az eretnekekkel való kapcsolatok, a 18. században a felvilágosodás hatása, a deizmus, olykor az ateizmus behatolása magyarázhatja a római magatartást. Valójában elenyésző hányaduk rokonszenvezett az említett eszmékkel. Csernyák kimutatja, hogy a kb. 150 enciklopédista közül csupán tízen tartoztak valamelyik szabadkőműves-páholyhoz (D'Alambert, Helvetius,