Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Lúdanyó és libuskái: XIV Lajos Franciaországa a tündérmesék tükrében 172
172 FOLYÖIRATSZEMLE egyházi vagy arisztokratikus körből kerültek ki. Jean de Bassigny művét papi körökben is tanulmányozták, és William of Blofield sem említi, hogy az általa leírtakat flagellánsok vagy hasonlók terjesztették volna. Mindez persze nem meglepő, hisz nem kellett elnyomottnak vagy szegénynek lenni ahhoz, hogy a megfékezhetetlennek tűnő járvány és a politikai zűrzavar elkeseredetté tegyen bárkit is, és hogy azután egy jobb korszak beköszöntésére áhítozzon. A pestis-próféciák hasonlóságának két oka is van. Egyrészt a jól kidolgozott és ismert prófétikus hagyomány, amely a Fekete Halál előtt is népszerű volt Európában. Másrészt egy pszichológiai ok: a jelen bajai könnyebben elviselhetők, ha azok egy összefüggő isteni terv keretébe illeszthetők. így az alapvetően változatlan középkori prófétikus gondolkodás lehetővé tette, hogy az emberek, hitüket és reményeiket megőrizve, a bizonytalannal szemben valami bizonyosnak tűnőbe kapaszkodva, tovább éljék mindennapi életüket. (The American Historical Review) Vol. 86. No. 3. June 1981. pp. 533-553.) Cs. K. Gy. LÚDANYÓ ÉS LIBUSKÁI XIV. Lajos Franciaországa a tündérmesék tükrében Dorothy L. Thelander (University of Illinois at Chicago Circle) cikkében a 17. században Franciaországban végső formába öntött tündérmesék alapján vizsgálja azt a társadalmi és kulturális közeget, amelyben ezek létrejöttek. Tanulmánya első részében arra keres választ, hogy mely társadalmi rétegek kultúrája, gondolkodása és életérzése jelentkezik ezekben a mesékben. A második rész az alapvető társadalmi intézmények tükröződését vizsgálja e történetekben, míg a harmadik részben a mesék természetfölötti elemeinek és a szerzők és olvasóik világképének kapcsolatával foglalkozik. Franciaországban 1690—1710 között száznál is több tündérmesét publikáltak. Legtöbbjük rég elfelejtődött, de a Csipkerózsika, Hamupipőke, a Piroska és a farkas, a Csizmás Kandúr stb. ma is jól ismert és kedvelt történetek. Ε meséket népmeseként - a tündérmesék csoportjához tartozóként -tartjuk számon, noha nem népmesék. Szerzőjük ismert és kinyomtatásuknak köszönhetik elterjedésüket. Ε tündérmesék különleges irodalmi műfajt alkotnak. Mind íróikat, mind olvasóikat a párizsi irodalmi szalonok egy csoportjához a - nyelvi és magatartásbeli finomságokat kedvelő - précieux társasághoz kell kapcsolni. Meséinket így leginkább szalon-meséknek nevezhetjük. Ε mesék eredetéről összefoglalva a következő állítható teljes bizonyossággal. Először: mindegyik, még a legirodalmibb is - bár kellően átformálva és költve - népmesei elemekből és fordulatokból épül föl. Ugyanakkor semmi okunk és bizonyítékunk nincs, hogy azt állíthassuk,ezen mesék pontos reprodukciói az igazi népmeséknek. Ez már azért is lehetetlen, mert egyrészt a szerzők a gyermekkorban hallott történetre nem emlékezhettek pontosan, másrészt a hallgatott mesélők valószínűleg „cenzúrázták" a nyers népmesét, hogy a náluk magasabb társadalmi osztályhoz tartozó kisgyerek és szülei ne találjanak benne kivetni valót. Harmadrészt a korban a népmesegyűjtés ismeretlen: a műfajt eleve alacsonyrendűnek tekintették. így meséink a népmesének és a szépirodalomnak, a paraszti és a nem paraszti szemléletnek különleges és megkapó darabjai. A mesékben - ha egyáltalán említik - a kormányzat mindig monarchikus. Különbséget íróik csak a jó, a rossz és a jó szándékú, de gyenge király között tesznek. Bármilyen is az uralkodó, megjelenése mindig fejedelmi. A jó király, bármennyire önkényuralmi módszerekkel kormányoz is, mindig meghallgatja bölcse vagy bölcsei tanácsát, és - nem úgy mint a jó szándékú, de gyenge király -tudja is, hogy melyik tanácsra hallgasson. A jó király sorsa szerencsés, míg a gyenge megbűnhődik, de csak második hibás döntése után és akkor is fájdalommentesen. A rossz, gonosz uralkodó végzete elkerülhetetlen, akárcsak a mesékben gyakori - és majdnem minden esetben gonosz - régenseké. Ε régensek szinte kivétel nélkül királynék - nagyon rossz tapasztalatokat szerezhettek a franciák régens-királynéik alatt! Jellegzetes még, hogy nő egyedül nem uralkodhat: ha ilyen veszély állna fenn, a
