Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Husitsky Tábor: Sbornik Muzea husitského revolucniho hnuti (Ism.: Szarka László) 148
148 TÖRTÉNETI IRODALOM mozzanatait összefoglaló, a tulajdonneveket eredeti formájukban is megadó, részletes regesztákat tartalmaz a kötet. A növekvő oklevélmennyiség indokolja, hogy az előző kötetekhez képest az arány némileg eltolódott az utóbbi forma javára, ami a gyakorlatban alig okoz veszteséget, hiszen túlnyomórészt teljes terjedelmükben valahol már megjelent szövegekről van szó. A regeszták külön kiemelendő erénye, hogy a szereplő személyek esetében mindenütt, ahol megállapítható, közli a nemzetségi (de genere) származást. Egyáltalán, ami a személyek és a helynevek azonosítását illeti, a szerkesztő eljárása körültekintően gondosnak látszik, adott esetben (pl. Nr. 20) korrigálva korábbi, tévesnek bizonyult azonosítást is. Ennek megfelelően a kötethez csatlakozó személy- és helynévmutató mintaszerűen segíti elő a tájékozódást. Egy glosszárium a következő, Károly Róbert uralkodásának végéig (1342) teijedő kötetben várható, melynek "mihamarabbi megjelenése elé a magyar középkorkutatás éppoly várakozással tekint, mint amilyen köszönettel nyugtázza e harmadik kötet kézbevételét. Szűcs Jenő HŰSÍTS KY TÂBOR SBORNIK MUZEA HUSITSKÉHO REVOLUCNÍHO HNUTÍI-IV. ÉVF. 1978-1981 (HUSZITA TÁBOR; A HUSZITA FORRADALMI MOZGALOM MÚZEUMÁNAK ÉVKÖNYVE) A csehországi Tábor város múzeuma alapításának 100. évfordulója alkalmából adták ki először a jelenlegi Huszita Múzeum évkönyvét. Az ez idáig megjelent négy évfolyam anyaga is jelzi, hogy a cseh történelemnek ezt az elsőrendűen európai jelentőségű mozgalmát, periódusát, illetve a cseh köztudatban máig aktív hagyományait napjaink cseh történetírása is fokozott érdeklődéssel kutatja. Két huszitológiai konferencia teljes anyaga mellett, tanulmányok, kutatási-ásatási beszámolók, fonásközlések; recenziók rendszerezett közlésével az Évkönyv egyfajta „huszitológiai intézménnyé" változott. Az érdem elsősorban Frantisek Smahelé és Jirí Koralkáé, a jelenleg Táborban dolgozó két élvonalbeli cseh történészé. Smahel magának a huszita kornak jó nevű szakembere, Koralka pedig mint a 19-20. századi cseh nemzeti politikai mozgalmak és az osztrák-magyar külpolitika összefüggéseinek, valamint a nemzeti kérdés elméletének kiváló ismerője - az újabbkori huszita hagyományok szerepét tárja fel monografikus igényű céltudatossággal. Az 1978. évi első tábori huszita szimpózium Tábor városának a cseh történelemben elfoglalt helyét vizsgálta. A szimpózium főelőadásában Miroslav Potívka Tábor kialakulásának és hőskorának (1420-1435) másfél évtizedét, a kezdeti chiliasztikus elképzelésektől a hagyományos szabad királyi városig vezető fejlődést elemzi. Tábor tradícióinak legdinamikusabb elemét a forradalmi radikalizmusban jelöli meg, amely az idők folyamán, főként pedig a századforduló táj án erős nacionalista színezetet kapott. (II. - 1979:7-16.) Figyelmet érdemlő tanulmányban foglalkozik Július Bartl a husziták észak-magyarországi hadjárataival, illetve a terület szlovák népességére gyakorolt Itatásával és a szlovákság körében élő huszita tradíciókkal. (IV. - 1981:131-136.) Az átvonuló, illetve a hátrahagyott helyőrségekben e területen maradó huszita katonaság felső-magyarországi társadalmi vonzásköréről szólva Bartl megállapítja, hogy a huszitákhoz csatlakozók többsége a városi szegény- és kistermelő-rétegek soraiból került ki, de akadtak a huszitáknak hívei a köznemesek, valamint a várőrségek katonái, sőt vezetői közt is (Szakolca, Likava, Zsolna). Ennél is érdekesebb, hogy Bartl szerint a huszita hagyományok a szlovák vidékek közül főként azokon a tipikusan protestáns tájakon (Mijava vidékén, Gömörben, Kishontban és Nógrádban) terjedtek el, ahová pedig a lipany-i csatáig maguk a husziták el sem jutottak, s ily módon ezek a tradíciók a huszitizmus és reformáció között csupán feltételezett - valójában azonban e vidékeken nem létező - kontinuitásra épültek. A diszkontinuitást egyebek mellett az is bizonyítja, hogy a 15-16. századi cseh írásbeliség felső-magyarországi termékei kizárólag világi jellegű okiratok. Bartl előadásához kapcsolódva Marián Konecny - a huszita hagyományokat, azok szerepét a szlovák történelemben túlbecsülő cseh, és az ebben az összefüggésben inkább kételyeit hangoztató magyar történetírás gyakorlatával szemben - a cseh testvérek, a bratrik szlovák területen kifejtett tevékenységének új periodizációjával lépett elő. Szerinte a szóban forgó mozgalom már az 1449-1453
