Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitaten Wieselburg; Ödenburg und Eisenburg (Ism.: Szűcs Jenő) 146
TÖRTÉNETI IRODALOM URKUNDENBUCH DES BURGENLANDES UND DER ANGRENZENDEN GEBIETE DER KOMITATE WIESELBURG, ÖDENBURG UND EISENBURG III. Band (1301-1327, Nachträge 1233-1301). Bearb.von Irmtraut Lindeck-Pozza. Wien-Köln-Graz 1979, 338 1. A középkori Magyarország forrásainak feltárásában nem különíthetők el illetékességi körök, minthogy a körök minden égtáj felől átnyúlnak egymásba. Ennélfogva a fedősávokban a kompetencia mércéje egyedül a szemléleti-módszertani objektivitás és a tudományos szakszerűség. Ezt a mércét több mint negyedszázada szolid egyenletességgel magasan tartja az immár harmadik kötetével jelentkező burgenlandi oklevéltár. Az indíttatást tekintve a vállalkozás voltaképpen osztrák rokona párhuzamos horvát, román és szlovák munkálatoknak. Igaz, a kör legidősebb tagja, a Smiciklas által több mint háromnegyed évszázada megkezdett Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae csak távolról és részben, a középkori Szlavónia ágán számítható ide; a sorozat J. Stipisic és M. Samsalovic gondozásában megjelent kiegészítő és folytató I. és XVI. kötetei különben szintén a közelmúlt termékei (Zagreb, 1967, 1976). A már közelebbről párhuzamba hozható Documente privind istoria Romäniei. C. Transilvania sietősen összehozott fordításszövegeket tartalmazó hat kötetével (Bucureçti 1951-1954) szemben viszont éppen az Urkundenbuch des Burgenlandes első két, a 808-1301. közti időszakot felölelő kötete (Wien-Köln-Graz 1955, 1965) jelezte azt a lehetőséget, mely a szemlélet, módszer és szakszerűség jelzett ismérveiben a korszerű oklevélpublikáció modellje lehet. A példa alighanem közrejátszott, hogy a román kiadványt az 1351-1355. évkörben St. Pascu szerkesztésében folytató Documenta Romániáé hictorica. C. Transilvania (Bucureçti 1977) a kiadástechnika terén új alapokra helyeződött. A R. Marsina gondozásában készülő Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae eddig megjelent első, a 805-1235 évkort átfogó kötete (Bratislava 1971) meg éppenséggel már nem csupán abban hasonlít az osztrák kiadványra,hogy az oklevélkiadás modern követelményeihez igazodik, hanem abban az elvben is, hogy a kereteket - mint a bevezetés leszögezi - „nequaquam nationales, sed pure territoriális" alapon vonta meg. Hasonló normákhoz igazodik V. Sedlák Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae (1301-1314) című kiadványa is (Bratislava 1980). Mindezeket a kiadványokat mindenekelőtt az hozza közös nevezőre, hogy miközben megközelítéseik szempontjai sajátosan a horvát-szlavon, az osztrák, a román vagy a szlovák történetírás igényeiből fakadnak, az objektív közeg, melyben az első ezredforduló után valamennyien mozognak, nem egyéb, mint a regnum Hungáriáé történeti egysége, intézményi szervezete és az e kereten belül kifejlődő okleveles írásbeliség. További közös nevezőként mutatkozik az utóbbi időben, hogy a kiadványok legjobbjai módszeresen, azaz a kezdetektől fogva, teljességre törekedve és korszerű kiadási elvek szerint haladnak előre az okleveles anyag számbavételében, átlépve immár a 14. századba. Következésképpen közös nevező az is, hogy mindegyik a maga szemléleti sávjában egyszersmind a magyar, pontosabban a Kárpát-medence közös korai történelmének feltárásához járul hozzá. Mindazonáltal az objektív történeti összefüggéseket leginkább a burgenlandi oklevéltár őrizte meg, már azáltal is, hogy sem a territoriális kereteket tekintve nem korlátozódik Burgenlandra, mely területi fogalom a régi századokban nem létezett, sem nem követ a válogatásban még alárendelten sem etnikai szempontokat, aminők szervező elvként a korai századoktól teljességgel idegenek. A szem előtt tartott földrajzi keret a kezdettől fogva érvényesített szerkesztési elvek szerint Moson, Sopron és Vas megyék területe (amin a gyakorlatban keveset csonkít, hogy az utóbbi esetben a kitekintési határ elvben a Rába folyó.vonala), más szóval, ha Zalát leszámítjuk, a történeti értelemben vett Nyugat-Magyarország összefüggő tömbje - egészében a mai ausztriai Land sávjának vagy háromszorosa. Ez az az eset, amikor a formális „illetékesség" túllépéséért csak köszönet illetheti magyar részről az osztrák félt, különös tekintettel arra, hogy a területi illetékességet a tudományos lcompetencia belső ismérvei
