Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Ember Győző: A levéltártudomány 125
A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 141 nélkül. A szocialista korszakban megváltozott a helyzet. Ez a változás azonban nemcsak a szocialista országokban következett be, hanem egyes fejlett tőkés államokban is. A változás döntő oka abban rejlett, hogy a levéltári intézmények gondoskodása kiterjedt arra az anyagra is, amely még nem került őrizetükbe, hanem künn volt a fondképzőknél, elsősorban az iratképző szerveknél. Maga a gondoskodás kiterjesztése is nagy jelentőségű tény volt, de még nagyobb volt annak a jelentősége, hogy nemcsak azzal törődtek, vajon az iratképzők miként őrzik a náluk keletkezett iratokat, hanem azzal is, miként keletkeznek a náluk őrzött iratok. A levéltári intézmények így azt a kötelességet és egyben jogot kapták, hogy az igazgatásnak egy igen fontos területét, az írásbeli igazgatást egyrészt segítsék, elsősorban az iratképző szervek, de egyben a levéltárak igényeinek is megfelelően alakítsák, javítsák, másrészt ellenőrizzék is. Ezt a feladatot sikeresen csak tudományos alapon oldhatják meg, az igazgatástudomány megfelelő ágának, az írásbeli igazgatástannak elvi és módszertani útmutatásai alapján. Az írásbeli igazgatástan az igazgatástudománynak, elsősorban a közigazgatástudománynak, és egyben a levéltártudománynak is az a része, diszciplínája, amely az írásban, írásbelileg, az írás alkalmazásával történő igazgatás elvi és módszertani kérdéseivel foglalkozik. Egyik részterülete az iratkezeléstan, amely az igazgatás során keletkezett iratok megőrzésének és az igazgatás számára történő rendelkezésre bocsátásának a kérdéseit vizsgálja. Az írásbeli igazgatástan új diszciplína. A levéltártudomány, a levéltári intézmények, a levéltárosok nem kapják készen elveit és módjait az igazgatástudománytól, hanem saját maguknak kell azokat kidolgozniok, együttműködve az igazgatás szakembereivel. Ehhez arra van szükség, hogy a levéltárosok, legalábbis egyes levéltárosok, igazgatástudományi ismeretekkel is rendelkezzenek, mint ahogyan történettudományi ismeretekkel is rendelkezniük kell. Ha azt nézzük, hogy levéltárosaink, levéltári intézményeink ez ideig mit tettek, milyen eredményeket értek el, az írásbeli igazgatásnak, az igazgatás eme a népgazdaság szempontjából is rendkívül fontos ágának a megsegítése, megjavítása érdekében, csak sajnálkozhatunk. A levéltári intézmények azonban nemcsak mint fondképzőik igazgatásának segítői és ellenőrzői vannak kapcsolatban az igazgatással, az igazgatástudománnyal, hanem úgy is, mint saját maguk igazgatói. Ezzel a tevékenységükkel tudományosan a levéltártannak egyik része, a levéltári igazgatásfan foglalkozik, amely a levéltári intézmények vezetésének, igazgatásának elvi és gyakorlati kérdéseit vizsgálja. Van olyan nézet is, amely szerint a levéltári igazgatástan (Archiwerwaltunglehre) a levéltártudománynak az a része, amely a teljes levéltári munka, annak minden területe (rendezés stb.) elvi és módszertani kérdéseit tárgyalja. Ebben az értelemben a levéltártantól csak abban különbözik, hogy a levéltári anyag vizsgálatára nem terjed ki. A magyar levéltári terminológia a kifejezést ebben a tágabb értelmű jelentésben nem használja. Tájékoztatással kezdetüktől fogva foglalkoztak a levéltári intézmények, segédleteket készítve anyaguk használhatóbbá tétele érdekében. Tudományos rangra a tájékoztatást vagy informatikát a mai kor rohamos technikai fejlődése emelte. így lett a levéltártudomány tájékoztatási társtudománya a levéltári tájékoztatástan, amely a
