Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
8 BUZ A JÁNOS kötelezettségének. Történeti irodalmunkban „ágypénz" néven szerepel a nagyobb gyermekek után kirótt adó3 1 amely - mint idézett példánkból is kiderült - viszonylag szerény súllyal részesedett a városi bevételekből, említésre méltónak tartjuk azonban azt, hogy történeti demográfiai szempontból fontos lehet későbbi vizsgálata. Mint fentebb láttuk, a fa-, vaj - és az agy pénz együttesen is alig haladta meg az adóbevételek 10%-át, kis mértékükre való tekintettel ebben a részben nem foglalkozunk velük tovább, figyelmünket a három jelentősebb adónemre fordítjuk. Mivel az első kettő - a császár adója és a fej-adó - török eredetre vall, s a mellőzött kisebb adókat sem a töröktől függetlenül vetették ki, joggal merülhet fel a gyanú, hogy a „marhaszám" utáni adózás szintén török eredetű lehetett. Ragaszkodva Salamon Ferenc bevezetőben ismertetett álláspontjához, utalni kívánunk arra, hogy a török adórendszer a korábbi magyar adózási gyakorlat figyelembe vételével épült ki a meghódított országrészeken.32 Éppen a közelmúltban török forrásokon alapuló kutatások nyomán vált világossá, hogy az 50 akcsényi „dzsizje-adó" fizetésére szorított 300 akcse értékű ingósággal rendelkezők adófizetési kötelezettsége „... lényegében megfelel a magyar országgyűlés által 1547-ben hozott tizedik törvénycikknek...", amely mindazokra vonatkozott, akiknek hat forintot érő dolgaik és javaik vannak ...", s „. . . 300 akcse abban az időben ontosan 6 magyar forintnak felelt meg".3 3 Arra is volt példa, hogy a „dzsizje" címén szedett adónak nemcsak összege, hanem hazai befizetési terminusa mohamedán évszakkezdettel esett egybe.3 4 Nem kizárt tehát, hogy a mezővárosi adózás törökös ízű terminus technicusai mögött régebbi, magyarországi adózási rendszer elemei rejtőztek. Nagykőrös három jelentősebb adóneméről3 5 egy emberöltőn át viszonylag bőséges forrásanyag maradt fenn. Amint az az l.sz. táblázatból kitűnik, 1626-1657 között ezen adónemek összege hosszú távon emelkedett, 1237 forintról indult, 1655-ben pedig meghaladta a 4510 forintot, azaz több mint 3,5-szeresre növekedett. A legdinamikusabb emelkedést a „főre való adó" mutatja, amely 1626 és 1655 között megnyolcszorozódott.de a szerényebben felfelé kúszó „császár adaja" is csaknem háromszorosára nőtt. Áz adók emelkedését inflatorikus tényezőkkel is magyarázhatnánk, ezek azonban csak 1626—1631 között játszhattak szerepet, mert 1632-től az 1660-as évek közepéig az imperiális tallér árfolyama 150-160 dénár, az aranyforinté pedig 300-320 dénár volt,3 6 a pénzértékviszonyok átalakulása, az árfolyamok ugrásszerű emelkedése csak a későbbiekben következett be. A „császár adaja" és a „főre való adó" mértékben eltérő, de lényegében egyirányú változásától több ponton is eltér a marhaszám után fizetett adó alakulása. 1627 és 1657 között nem az 31 Az agypénz a valószínűbb. Hornyik: II. 77-79. ®2 Káldy-Nigy: Magyarországi török adóösszeírások ... 22. 33 Káldy-Nagy: Magyarországi török adóösszeírások ... 22-24. 3 4 Szent Demeter napja, illetve Kászin napja egyaránt október 26-a. Káldy-Nagy: Magyarországi török adóösszeírások... 23. 3 5 A táblázatot Szilády-Szilágyi: I. 12. 18. 21. 25. 32. 35. 43.53. 60. 80. 88. 95. 102. 110. 116. 125. 136. 143. 151. 159. 165. 175. 189. 206. 226. 312. 400. alapján állítottam össze, illetve az 1641. 1679. 1682. 1687. évi adatok saját gyűjtésem alapján kerültek bele. 3 ' Buza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században (Nagykó'rös 1622-1682.) Történelmi Szemle 1977. 77-78. (Továbbiakban: Buza: A tallér és az aranyforint...)
