Századok – 1984

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Ember Győző: A levéltártudomány 125

A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 139 Ezen túlmenően csak arra vállalkozhatnak, hogy egyes fondképzőiknek a hivataltörténetével behatóbban foglalkoznak, mint másokéval. Ilyen fondképzők - az eddigi gyakorlat szerint — a kormányzati szervek, azok közül is elsősorban a közigazgatási és igazságszolgáltatási hatóságok. Ezért is foglalkoztunk a korábbiakban a kormányzattörténeti diszciplínákkal, mint a levéltártudomány történettudományi társdiszciplináival, a többi intézmény- vagy ^zerytorténeti, valamint a családtörténeti diszciplínáknál behatóbban. Ez utóbbiak közül legfeljebb az üzem- és vállalat-, továbbá a családtörténetei tekinthetjük a levéltártudomány nem annyira társ-, mint inkább távolabbi rokondiszciplinájának. Még egy olyan területe van a történettudománynak, amelynek diszciplínáit a levéltártudomány társdiszciplináinak minősíthetjük. Ez a lakott területek története. Ezt az ágát a történettudománynak az a körülmény fűzi szorosabban a levéltártudományhoz, hogy a levéltári intézmények jelentékeny része területi levéltár, valamely lakott területre vonatkozó levéltári anyagot gyűjt, őriz és bocsát a használók rendelkezésére. A történettudomány eme területéhez a következő diszciplínákat sorolhatjuk: helytörténet, várostörténet, tájtörténet, településtörténet és történeti földrajz. Ε diszciplínák nemcsak a levéltár-, hanem a földrajztudománynak is társdiszciplinái. Távolabbi rokonságban számos más tudományággal is vannak. A helytörténetírás közöttük az, amely területi levéltárainkat a legközelebbről érinti, számukra a legtöbb munkát adja, s így a levéltártudományhoz is a legszorosabban társul. A helytörténet az egyes helységek vagy települések — városok, községek stb. — történetével foglalkozó ága a történettudománynak, társdiszciplinája számos más tudománynak. A helységek vagy települések egész történetével, annak minden vonatkozásával foglalkozik. Azok a történelmi munkák, amelyek a helységek történetének csak bizonyos részeivel foglalkoznak, elsődlegesen nem a helytörténet keretébe tartoznak. Egy város kormányzatával vagy közigazgatásával foglalkozó történelmi munka elsődlegesen kormányzat-, illetve közigazgatástörténeti mű, és csak másodlagosan tartozik a helytörténet keretébe. Hasonlóképpen egy község vallási vagy oktatási viszonyaival foglalkozó történelmi munka elsősorban az egyház-, illetve' az oktatástörténet, vagyis a művelődéstörténet keretébe tartozik, és csak másodsorban a helytörténetébe. A helytörténet nem azonos a településtörténettel, habár beletartozik a helységek településtörténete is. Nem azonos a helytörténet a több helységet felölelő kisebb-nagyobb országrészek történetével foglalkozó regionális vagy tájtörténettel sem, amilyen pl. a megyetörténet. Külön említést érdemel a helytörténet egyik műfaja, a helytörténeti lexikon, amely a helységek történetének legfontosabb adatait lexikális feldolgozásban foglalja össze. Helytörténeti lexikon rendszerint nem egy-egy helységről, hanem egy nagyobb terület, pl. egy megye összes helységéről készül. A várostörténet a helytörténetnek egyik területe, amely a városok történetével foglalkozik. A tájtörténet vagy regionális történet a történettudománynak az az ága, amely valamely ország több helységét felölelő részeinek, tájainak a történetét tálja fel. Az országrészek vagy tájak, amelyeknek történetével a tájtörténet foglalkozik, lehetnek földrajziak, mint pl. a Dunántúl, vagy igazgatásiak, mint pl. a megyék vagy püspökségek.