Századok – 1984

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Ember Győző: A levéltártudomány 125

A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 133 őrizetében. Ebben a vonatkozásban tehát a levéltártörténet egyben irattártörténet, sőt ügyviteltörténet is, a történettudomány és a levéltártudomány mellett egyben az igazgatástudománynak is társdiszciplinája. A levéltári beszámoló a jelen levéltártörténete. Vizsgálati területe ugyanaz, mint a levéltártörténeté, a terület jelenbeli helyzetét és a fejlődésében bekövetkezett legújabb fejleményeket ismerteti. Szólhat a levéltári beszámoló valamely levéltári intézmény bizonyos időszakban végzett munkájáról, vagy egy levéltári fond rendezésének tapasztalatairól, vagy egy külföldi levéltári tanulmányút során szerzett ismeretekről stb. A külföld számára is készülhet beszámoló a hazai levéltárügy valamilyen kérdéséről. A legtöbb történettudományi társdiszciplinát a történelemnek az a területe adja a levéltártudománynak, amelyet történeti forrástudományok összefoglaló névvel szoktunk megjelölni. A történeti forrástudományok a történettudománynak azok az ágai vagy területei (diszciplínái), amelyek a történeti forrásokkal, a múlt tárgyi és írásos emlékeivel foglalkoznak. A történeti forrástudományok segítik a történettudomány valamennyi ágának a művelését, ezért általában történeti segédtudományoknak nevezik őket. Ε diszciplínák közül több olyan mértékben fejlődött, önállósodott, hogy már nem a történettudomány ágainak, hanem külön tudományoknak tartják őket. Ilyen a régészet és a művészettörténet. A történeti fonástudományok közül azok társdiszciplinái a levéltártudománynak, amelyek a levéltári anyaggal, annak akár egészével, akár az egyes levéltári iratokkal, vagy a levéltári hatok egyes részeivel foglalkoznak, avagy a levéltári iratokban gyakran szereplő bizonyos fajta adatoknak a megértését és felhasználását segítik elő. Ezeket a történeti forrástudományokat levéltári forrástudományoknak nevezhetjük. Ilyenek: irattan, írástan, kriptográfia, epigráfia, papirológia, vízjeltan, pecséttan, címertan, kortan, archontológia, leszármazástan, onomasztika, mértéktan, éremtan. A levéltártan levéltári forrástudomány is, amennyiben a levéltári anyag egészével, annak a kérdéseivel foglalkozik. Egyben azonban foglalkozik a levéltári munka kérdéseivel is, és ezzel már túllép a forrástudományi kereteken. Ez az oka, hogy kiemelkedik a levéltári forrástudományok közül, csak részben, tárgyának egyik része alapján sorolható azok közé. Azokat a történeti forrástudományokat, amelyek a múltnak nem írásos, hanem tárgyi emlékeivel foglalkoznak, tárgyi fonástudományoknak nevezhetjük. Ilyen pl. a történeti képtan (benne az ikonográfia) és részben az éremtan (benne az érmetan vagy numizmatika). A tárgyi forrástudományok nem társdiszciplinái a levéltártudománynak. A történeti források kutatásának, vizsgálatának, felhasználásának, a sokféle történeti forrástudománynak sok közös elméleti és módszertani problémája van. Ezekkel külön tudományos diszciplína, a történeti forrástan foglalkozik, amelynek egyes részeit külön néven is szokták nevezni. A történeti forrástan általános történeti forrástudomány. A levéltári forrásokkal foglalkozó része társdiszciplinája a levéltártudománynak. Végül történeti forrástudománynak tekinthető a történeti forrásközléstan és annak a levéltári források közzétételével foglalkozó része, a levéltári forrásközléstan. Mindkettő