Századok – 1984

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Ember Győző: A levéltártudomány 125

126 EMBER GYÖZÖ De fordított irányú fejlődésnek is tanúi vagyunk. Az irodalomtörténetből egy nála nagyobb, tágabb körű diszciplína alakult ki, az irodalomtudomány, és immár annak lett olyan, önállónak már nem minősülő szerves része, mint amilyen valamikor a történettudománynak volt. De nem csupán már önállósult diszciplínák olvadnak bele más diszciplínákba, miként az irodalomtörténet az irodalomtudományba, hanem sokkal gyakrabban önálló diszciplínák egyes részterületei egy másik, velük rokon, önálló diszciplínába. Különösen a történettudomány szolgáltat erre példákat. A filozófiatörténetet nem történészek, hanem filozófusok, a nyelvtörténetet nyelvészek, az orvostörténetet orvosok művelik. Vannak olyan részdiszciplinák is, amelyeknek a művelői több önálló diszciplínához is tartoznak. Igazgatástörténettel pl. a történet-, az állam- és a jog-, valamint az igazgatástudomány művelői egyaránt foglalkoznak. Az így osztódó és bővülő, önállósuló és egybeolvadó diszciplínák között a kapcsolat azért rendszerint fennmarad valamely nagyobb tudománykategória, pl. a társadalomtudományok keretében. A tudományos diszciplínák fentiekben éppen csak jelzett hely- és rangváltozásait a tudomány fejlődésének napjainkra különösen jellemző két tendenciája gyorsítja és szaporítja. Az egyik a diszciplína tárgyának, a vizsgált területnek a szűkítése. A másik a minél többoldalú, multilaterális, a tárggyal kapcsolatos más diszciplínák bevonásával történő, komplex vizsgálat. Mindkettő a minél alaposabb vizsgálatot, minél több ismeretnek a feltárását szolgálja. Nem utolsósorban ezek a tendenciák vezettek a levéltári diszciplínának, amely hosszú időn át a történettudomány egyik részdiszciplinája volt, az önállósulására, külön levéltártudománynak a kialakulására, a világ számos országában, köztük hazánkban is. Mindjárt hozzátehetem azt is, hogy nem könnyen, és máig sem egyöntetűen elismerve. Ε folyamat nemzetközi menetének még vázlatos ismertetésére sem vállalkozom e tanulmányban. Csak utalok arra, hogy 3 ország levéltárosai játszották benne a főszerepet. Ezek: a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és a Német Demokratikus Köztársaság. A következőkben a magyarországi levéltári viszonyokat véve alapul, fejtem ki a levéltártudományra vonatkozó nézeteimet. * Az alapkérdés, amelyből ki kell indulnunk: mi a levéltártudomány tárgyal Látszólag egyszerű a válasz: a levéltár. Ez a válasz csak továbbvitte a kérdést, amely most már így hangzik: mi a levéltár? A választól függ, lehet-e a levéltárat egy önálló tudomány tárgyának tekinteni, avagy nem. A levéltár szónak több jelentése van. Jelent olyan intézményt, amely meghatározott anyagot, levéltári anyagot őriz. Jelent azután olyan épületet, amelyben levéltári anyagot őriznek. Jelenti továbbá azt az anyagot, amelyet általában levéltári intézmény, levéltári épületben őriz. Jelenti végül valamely levéltári intézmény őrizetében levő levéltári anyagnak meghatározott részét. (Pl. a helytartótanácsi, vagy a külügyminisztériumi levéltár a Magyar Országos Levéltárban.) Ennek megfelelően a levéltárról beszélhetünk mint intézményről, mint épületről, mint anyagról és mint levéltári egységről.