Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Peschanski; Denis: A L'Humanité legális megjelenésének követelése (1940 június 17-1940 augusztus 27) 1305 - Pimlott; Ben: Amikor a párt lejtőre jut 1305
FOLYÓIRATSZEMLE 1305 DENIS PESCHANSKI: A „L'HUMANITÉ" LEGÁLIS MEGJELENTETÉSÉNEK KÖVETELÉSE (1940. JÚNIUS 17-1940. AUGUSZTUS 27.) Az FKP illegalitásban végzett tevékenységéről, s főként a korszak első időszakáról hatalmas történeti irodalom jelent meg az utóbbi években, s az abban tárgyalt problémák kapcsán világosan kirajzolódtak a jelentős felfogásbeli különbségek is. Egyes kommunista szerzők szerint az FKP irányvonalában, politikájában semmiféle jelentősebb módosulás nem következett be 1939 szeptembere és 1941 júniusa között, csupán bizonyos helyesbítések történtek. A párt egyetlen célkitűzése a fasizmus elleni harc volt, és ennek érdekében egyetlen fő eszközt látott: a fegyveres ellenállást. Ez a megközelítés azonban módosult, árnyaltabb lett, főleg A. Guerinnek a pártkiadónál az 1960-as években megjelent munkája nyomán. Peschanski tanulmánya további megközelítési lehetőségeket vet fel. így figyelembe ajánlja, hogy az ellenállás kezdetekor a lényegi döntéseket négy helyről is befolyásolták: Jacques Duclos a párizsi, Benoit Frachon az Haute Vienne-i illegalitásból, Clément-Fried Bruxelles-ből és Maurice Thorez Moszkvából. S mindehhez még figyelembe veendő a fogadtatás a párt káderei részéről. Itt a szerző kétféle érzelmi reagálást különböztet mee: a németellenest és az inkább a vichystákkal szembeni ellenállást. Az Humanité újramegjelentetésével kapcsolatban külön kérdés : njilyen forrásokra támaszkodhat a kutató. Peschanski a források három körét különbözteti meg: az írásos tanúvallomásokat, a szóbelieket, végül az ún. Daladier-hagyatékot. Peschanski sokféle kutatásra támaszkodva állítja össze az 1940. június-augusztusi napok krónikáját, a legális megjelentetés gondolatának felvetődését és a többsíkú kísérletet a megjelentetésre. Később azonban a „LHuma" mégis illegálisan jelent meg. A szerző megvizsgálja, hogy az illegális kiadvány miként határozta meg a „Vichy-kormányzat" jellegét, hogyan jellemezte szereplőit, hogyan foglalkozott a szociális problémákkal, s miként jelentek meg, illetve nem jelentek meg a lap hasábjain a németek, (Peschanski szerint ugyanis az Humanité ekkor sokkal nagyobb mértékben támadta a Vichy-kormány embereit, mint a németeket.) A szerző megemlíti, hogy egyes visszaemlékezések szerint Péri mindvégig ellenezte a legális kiadás gondolatát, míg Duclos, aki a hazaiak közül a legbefolyásosabb vezető volt, s párizsi illegalitásában volt az irányító, e kérdésben még az ellentmondásos helyzet elemeit mérlegelte, és nem nyilatkozott egyértelműen. A forrásokra támaszkodva a szerző megerősíti, hogy egy ilyen kísérlet valóban történt, s a tárgyalások meglehetősen hosszan folytak. (Le Mouvement Social. 1980. október-december 67-91. old.) J. BEN PIMLOTT: AMIKOR A PÁRT LEJTŐRE JUT A londoni egyetem Birbeck Colege-ának előadója ebben a cikkében azt vizsgálja, milyen tanulságokat kínál a brit Szociáldemokrata Párt 1981-es fellépése, illetőleg ennek milyen történeti előfutárai voltak. Nem az első eset ugyanis, hogy bizonyos szárnyak leváltak a brit munkáspártról, tehát joggal feltehető a kérdés: milyen tanulságokat, párhuzamokat kínál a múlt. Pimlott utal arra, hogy az első világháború után az első elszakadást a Kommunista Párt megalakulása jelentette. A Kommunista Párt először az 1922. évi választáson állított két jelöltet, akikkel szemben a Munkáspárt nem indított ellenjelöltet. Később a helyzet módosult, s Gallacher 1935-ben már munkáspárti jelölt ellenében jutott a parlamentbe, majd 1945-ben a párt két képviselője került be így oda, de a kommunisták sohasem tekintették a parlamenti sikert és tevékenységet munkásságuk fő terrénumának.
