Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Oberlander; Erwin: A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség és a szovjet szakszervezetek 1937 novemberi moszkvai tanácskozása 1301
FOLYÓIRATSZEMLE 1301 így a tanítók közösségén belül a viták elsó'sorban a végletes pacifisták és az aktív internacionalisták között élezó'dtek ki. De kialakultak más típusú viták is. Franciaországban is voltak hívei a következetesebb forradalmi módszerek alkalmazásának, akik úgy vélték, hogy ha Spanyolországban a forradalmi szocialista elképzeléseket valósítanák meg, több eredményt érnének el. Az 1937 tavaszi barcelonai összecsapások után pedig egyesek a POUM-ot (Partido Obrero de Unificacion Marxista- Marxista Egyesülés Munkáspártja) vették védelmükbe. Ezek a viták késó'bb sem ültek el, só't 1937 nyarára még ki is élezó'dtek, s a két fó' irányzat újra összecsapott a tanítók augusztusi országos konferenciáján is. (Le Mouvement Social. 1978 április-június 87-109. old.) J. ER WIN OBERLÄNDER : A NEMZETKÖZI SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG ÉS A SZOVJET SZAKSZERVEZETEK 1937 NOVEMBERI MOSZKVAI TANÁCSKOZÁSA. Közismert, hogy mennyire fontos volt ezekben az években a nemzetközi munkásegység előmozdítása. Ε széles problémakörnek nem akármilyen alkotóeleme volt a szociáldemokrata irányultságú Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség az egyik oldalon, s a szovjet szakszervezetek a másikon. Az elhidegülésnek, só't olykor éles szembenállásnak hosszú előtörténete volt az 1920-as évekből s az 1930-as esztendők első éveiből. Oberländer a kommunista oldalon és a Vörös Szakszervezeti Internacionálé keretei között csak 1935-től látja és láttatja az eddigi politika átértékelését és a fordulatot a szakszervezeti egység megteremtésére. A másik oldalon, a szociáldemokrata pártoknál és szakszervezeteknél valamivel alaposabban vázolja, hogy a felső szinten, a Végrehajtó Bizottsági üléseken miként erősödtek meg azok az erők (nem utolsósorban a francia és spanyol szakszervezetek szorgalmazására), amelyek a szovjet szakszervezetekkel való összefogás gondolatát felkarolták. Végül is az ötnapos tanácskozásra 1937 novemberében került sor, amelyen a NSzI részéről az alelnök L. Jouhaux (egyúttal a francia CGT főtitkára), az NSzI főtitkára, a belga W. Schevenels és a cseh Jiri Stolz főtitkárhelyettes, szovjet részről Nyikolaj Svernyik a szovjet szakszervezetek elnöke és Pjotr Moszkatov titkár vett részt. A tárgyalások után párhuzamos nyilatkozatokat adtak ki, sajtócikkek jelentek meg - de hivatalos jegyzőkönyv nem látott napvilágot. Oberländer most Stolz jegyzetei alapján jelentette meg a tágyalások tartalmi leírását. Minthogy Stolz tudott az NSzI-delegációban egyedül oroszul, akinek nem volt szüksége tolmácsra, továbbá a megbeszéléseken szovjet részről többnyire Svernyik, míg az NSzI részéről Jouhaux és Schevenels beszélt, neki volt egyedül módjában jegyzeteket is készíteni - mintegy a felszólalások tartalmi kivonatát adva. Oberländer ezt a feljegyzést jelentette meg - jegyzetekkel és a történeti összefüggéseket megvilágító rövid előszóval· A tárgyalások novemberben nem vezettek eredményre, s ha nem is éleződött ki a helyzet, a tulajdonképpen mindkét oldalon várt egyetértés, nagyobb közeledés elmaradása végül is a távolodás bányában hatott. A vitás pont, mint Oberländer hangsúlyozza, s Stolz feljegyzései is tanúsítják, az volt, hogy az NSzI képviselői viszont a szélesebb munkásegység megteremtését kívánták, nem az egyszerű belépést. Arra hivatkoztak, hogy a szovjet szakszervezetek taglétszáma majdnem azonos az NSzI-vel, így struktúraátalakítást követeltek, valamint azt, hogy az NSzI az egyes országok szakszervezeti központjaira mintegy „felülről" hasson a szakszervezeti egység kialakítása érdekében, ami viszont az NSzI VB-nek nem állt a szervezeti szabályzat szerint módjában. A megközelítési különbségen a felek nem tudtak túljutni. A tanácskozás után az NSzI küldöttei az 1938. január 12—13-án Párizsban összeülő elnökségnek referáltak, amely elutasította a „szovjet feltételeket", a kérdést az 1938 márciusában Oslóban összeülő szélesebb Végrehajtó Bizottság elé terjesztette. Itt a többség ugyancsak elutasítólag döntött. A kisebbség - köztük Jouhaux és a francia CGT, a spanyol
