Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Tunón de Lara; M.: Gazdasági válságok és szociális mozgalmak; a spanyol eset (1898-1934) 1296
FOLYÓIRATSZEMLE 1297 Spanyolországban a prosperáló gazdasági idó'szakokban voltak a sztrájkok különösen gyakoriak, a munkásmozgalom offenzív periódusaiban. Ez alól egyetlen kivétel van, 1933; ekkor volt a legtöbb munkabeszüntetés. Magyarázata az, hogy Spanyolországban ez az év volt a gazdasági világválság mélypontja. Spanyol sajátosság az agrárproletariátus (a napszámosok) rendkívül gyakori megmozdulásai, valamint az elbocsátások elleni tiltakozó akciók. (1933-ban a kényszerelbocsátottak 60%-a mezőgazdasági munkás volt, a sztrájkok 40%-a az agrárszektort érintette.) A munkásság különböző megmozdulásai mindig rendkívüli idegességet váltottak ki az uralkodó rétegekben és az államhatalmi szervekben, a belügyi apparátus iratanyagában igen sok a forradalmi szervezkedésről szóló jelentés, az általános társadalmi forradalomtól való félelemre utaló megállapítás. Nagyobb városokban viszonylag kisebb jelentőségű megmozdulások alkalmával is nemritkán a teljes helyőrséget azonnal az utcára vezényelték. A tőkés rétegek szerveződése is előrehaladt; a század elején a már létező Banco Espaîïol de Crédito mellett az északi tőke túlsúlyával két újabb óriásbank alakult, a Banco Hispano Americano és a Banco de Vizcaya. Ugyanakkor egyrészt a nagytőke, másrészt a kis- és középtőkések között gyorsan mélyültek az érdekellentétek, ezt bizonyította a kis- és középtulajdonosok 1900 májusi adósztrájkja és üzletbezárása. A társadalmi struktúrában egyre jelentősebbé vált a munkásság aránya; az egymilliónyi ipari munkás főleg Barcelonában, Baszkföldön, Asturiában és Madridban élt, a mezőgazdaságban kétmillió bérmunkás dolgozott. A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) tagsága 1917-19 között 12,6 ezerről 58 ezerre növekedett, míg a hozzá kapcsolódó szakszervezeti központé (Unión General del Trabajo -UGT) 99 ezerről 211 ezerre, mindkettő bázisa a felsorolt ipari centrumokban, valamint az agrárvidékek központi városaiban volt. Az első világháború idején az anarchoszindikalisták andalúz paraszti ihletésű harcossága is megélénkült. 1919-re sikerült létrehozniuk a mezőgazdasági termelők országos szövetségét (FNA). Mégis, a CNT főleg a városokban erősödött, 714 ezer tagjának fele Katalóniáfcan élt, még a 93 ezer andalúziai anarchoszindikalista 51,7%-a is városi dolgozó volt. Összességében a városi és falusi munkásság 25%-a volt szervezett, viszont ezen belül az agrárszektor csak 19%-os szervezettségi szintet ért el. A munkásság különböző szervezetei között csak alkalmi szövetségek jöttek létre, pl. az 1917-es sztrájk idején, ugyanakkor az UGT és a CNT közti akcióegység 1920-ban csak néhány hónapig tartott. Ennek oka abban keresendő, hogy a parlamenti képviselettel, számos fontos város (pl. Bilbao) polgármesteri posztjával rendelkező, valamint a II. és a III. Internacionálé közötti választás gondjávái küzdő szocialista párt helyzete erősen különbözött az anarchoszindikalistákétól. A munkásmozgalom szervezeti megszilárdulásának reakciójaként az iparban, az építőiparban és a bányászatban már igen erős munkaadói szervezetek falun is elkezdtek terjeszkedni, ahol egyébként változatlanul jelentős maradt a csendőrség szerepe, sőt, az 1919 tavaszi sztrájk idején Córdoba tartományban még a katonaságot is bevetették. Az 1917. évi általános sztrájkban a falusi dolgozók nem vettek részt. Miért? A megélhetési költségek akkoriban kibontakozó gyors emelkedése jóval később tudatosult falun, mint a városi dolgozók körében, a nagyfokú írástudatlanság miatt a sajtó hatása vidéken kisebb volt, a nagy szakszervezeti központok városcentrikusan fejlődtek, és az általános sztrájk elsősorban politikai célzatú volt. Viszont két évvel később már egész Andalúziában és Extremadurában aktív parasztmozgalom működött. A spanyol munkásmozgalom 1917-19 közötti időszakának vizsgálata azt bizonyítja, hogy nem kizárólag a gazdasági tényezők játszanak szerepet a stratégia és a taktika alakulásában, hanem az ideológiai és szervezeti elemek is igen fontosak. A következő nagy általános sztrájk 1934-ben zajlott le, ez pedig kifejezetten agrárjellegű volt. Kudarcának következtében vidéken felszámolták a munkásszervezeteket, 7 ezer embert letartóztattak. A PSOE és az UGT nem volt hajlandó szolidaritási sztrájkot elrendelni a városokban, csak Sevillában és Málagában szüntették be a munkát, ahol a PCE és a CNT együttesen többségben volt. A monarchia 1931-ben történt megdöntését követően a politikai hatalomból kiszorult rétegek változatlanul a gazdasági hatalom birtokosai maradtak, kifejezetten ellenségesen viszonyultak az új rendszerhez; a gazdasági világválságon túlmenően ez is jelentó's szerepet játszott a spanyol gazdasági helyzet romlásában. A jobboldal 1933-as visszakerülése a hatalomba volt a következő évben kirobbant asturiai munkáslázadás kiváltó oka, e munkásmegmozdulás tekinthető Európában az 1919 utáni első 14*
