Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Rakowski; M. F.: A köztársaság a nyolcvanas évek küszöbén (Ism.: Magyar György) 1289

TÖRTÉNETI IRODALOM 1291 funkcionálásával összefüggő kérdések szolgálnak. Mindenekelőtt azok, amelyek arra vonatkoznak, hogy a párt hogyan tölti be vezető szerepét a szocializmus érdekeinek biztosításában, és az ország további társadalmi és gazdasági fejlődése számára kedvező körülmények megteremtésében Lengyelországban. A LEMP vezető szerepének megerősítését elsődleges politikai célnak tartom ma és a jövőben is."(l.o.) Alapvető fontosságú az, ahogyan a jelenségek és kialakulásuk okait sokkal árnyaltabban - és legyünk őszinték feleló'sebben - ábrázolja, mint sok későbbi elemzés. Nem követi el azt a hibát, hogy véletlen jelenségeknek tulajdonítsa a feszültségek kirobbanását. Kitűnik például E. Gierek helyzetének és tevékenységének objektív jellemzésével. Bemutatja ennek mind a pozitív, mind a helyzetéből függő negatív mozzanatait. „Ha Edward Gierek tevékenységét abból a szempontból tekintjük, hogy mit tett a lengyelek nemzeti egyéniségének megőrzése és megerősítése terén, akkor vitathatatlan, hogy a kép rendkívül pozitív. Ezt a tényt nem fedhetik el személyes kudarcok, és azok a kifejezetten negatív jelenségek sem, amelyek a nemzet életében a hetvenes években jelentkeztek. Mert éppen Edward Gierek kormányai alatt országunk, a hatvanas évekkel egybevetve, jóval fogékonyabbá vált a világ, a modernség, a Nyugat és a Kelet, az Észak és a Dél társadalmi életében jelentkező különböző alapelvek, áramlatok és tendenciák iránt. Figyelembe véve azt a nagy hatalmat, amellyel rendszerünkben a Központi Bizottság első titkára rendelkezik, az ő nevével kell összekapcsolni a hivatalos elméletnek nem mindig megfelelő véleményekkel szembeni tolerancia határainak látható szélesítését. Úgyszintén az ő érdemeként kell elismerni a népi állam poütikájának a katolikus egyházzal szembeni racionalizálását, ami a gyakorlatban utat nyitott a lengyelek tényleges egyenlőségének és egységének megteremtéséhez." (7. o.) A jellemzés természetesen nem merül ki az elismerésben. Amikor bemutatja pl. az első titkár pártbeli helyzetének és szerepének torzulásait, közvetve jelzi ezáltal a korábbi pozitív jellemzés korlátait. „Az eddigi tapasztalatok fényében azon is el kell gondokodnunk, hogy a Központi Bizottság első titkára milyen szerepet játszik politikai rendszerünkben. Úgy alakult, hogy ő ténylegesen az ország uralkodója, és nem a kollektív vezetés irányítója. Mindig így volt ez, 1945-től 1970-ig éppúgy, mint most. Ennek nem az első titkár személyes jellemében keresendő az oka - bár ez sem jelentéktelen tényező -, hanem az intézmény helyzete az apparátuson belül. Egyetlen ember, még a legzseniálisabb sem vezethet egy országot úgy, hogy csak felhasználja a tanácsadókat. A vezetéshez partnerekre is szükség van; elméletileg ezek lennének a PB tagjai. A gyakorlatban azonban nem töltik be ezt a szerepet. Viszonyuk az „Első Számúhoz" szinte vallásos, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a párt és az állam kollektív vezetése lehetetlenné válik. Az első titkár körül lassan udvari légkör jön létre. Környezete arra törekszik, hogy kívánságait kitalálja, egy idő után pedig nagyszerűen tájékozódik arról, hogy a főnök milyen információkat szeret, milyeneket hallgat kedvetlenül stb. Akaratának nyílt megkérdőjelezése gyakorlatilag lehetetlenné válik." (177o.) Nagyon fontos és túlmutat kora problémáin, amikor erőteljesen bírálja azt a gyakorlatot, amely a vezetés felelősségét elmosva, igyekezett azt a lengyel népre, feltételezett történeti és pszichológiai sajátosságaira áthárítani. Ezzel kapcsolatban írja: „Ha e kedvezőtlen helyzet okait keressük, a legszívesebben az eredendő nemzeti hibákról való elmélkedéssel kezdjük. A publicisták, közöttük én is, sokat írtak már erről a témáról. Ami engem érint, már nem tartom elegendőnek a lengyelek nemzeti hibái miatti siránkozást. Óvatossá váltam azoknak a leveleknek az olvasása után, amelyeket 1977-ben »Lengyel dolgaink« címmel megjelent cikksorozatom után kaptam. Az egyikben jelentős helyet szenteltem a nemzeti hibáknak, bennük lelve fel nehézségeink fő okainak egyikét. Az említett levelek szerzőinek nézetét ebben az értelemben lehet összegezni: »Elegünk van már a hibáinkról szóló állami kinyilatkoztatásokból. Éppúgy, ahogyan nincs hiba nélküli ember, nincs olyan nemzet sem, amelyiknek ne lennének hibái.« Végül, el lehetne fogadni az ön panaszait, ha nyíltan megírná, hogy a vezetőknek is megvannak ezek a hibái, de erről valahogyan csend van. önnek, mint a vezető párt tagjának, elsősorban nem a lengyelek hibái feletti panaszkodás a feladata, hanem az, hogy arra törekedjen, olyan társadalmi-gazdasági irányítási rendszer jöjjön létre, amely maximálisan csökkenti akár az elődeink által felvetett, akár a háború utáni időszakban ránk jellemző hibák megjelenésének lehetőségét, önnek mindenekelőtt arra kell vigyáznia, hogy az állam és polgárának viszonya mindig egyensúlyban legyen."