Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Nemzetiségtörténeti forrásközlemények és tanulmányok a Baranyai Helytörténetírásban (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1283
TÖRTÉNETI IRODALOM 1285 lakosságot csak felületesen érintették. Ugyancsak ő mutat rá egy másik tanulmányában (1980: 445-493) arra, hogy a dualizmus-kori iskolaállamosítási törekvések (1898, 1906) mily kevéssé változtattak a túlnyomó többségükben nem az állam, hanem az egyházak, olykor pedig a község által fenntartott népiskolák tanítási nyelvén. Természetesen ekkor már magyar nyelvre is tanítottak ezekben az iskolákban, a kimutatások szerint hol gyengébb, hol jó, vagy egészen kiváló eredménnyel, de ez csak részben befolyásolta az anyanyelven történő' oktatást, s legkevésbé a hittan tanítást érintette. Tegzes Ferenc levéltáros pedig az 1870-1899 közti évek vonatkozásában azt mutatta ki (1981: 445-462), hogy a községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek általában a falu lakosságának anyanyelvén készültek, kivéve azokat az ügyeket, amelyeket a megyéhez kellett felterjeszteni. A nemzetiségek békés együttélését, amelyet csak helyenként és időnként zavartak meg kisebb súrlódások, az adott gazdasági és társadalmi viszonyok közt való elhelyezkedésük, termelő tevékenységük szabta meg. Ennek egyik szektoráról, az iparűzők nemzetiségi megoszlásáról, az egyes nemzetiségek által kizárólag, vagy túlnyomóan űzött, s ezzel mintegy sajátos nemzetiségi karaktert öltött mesterségekről a levéltáros Erdődi Gyula közleménye (1981: 391-413) szolgáltat érdekes és fontos adatokat, az 1880. évi iparstatisztikai felvételek alapján. De nemcsak nemzetiségi együttélésről, hanem adott esetben együtt harcolásról is volt szó, mint a megye 1897-98. évi agrárszocialista mozgalmai során, amiről ismét egy Szita László által írt tanulmány (1981: 415-445) ad finom elemzést. Bebizonyítja, hogy e kizárólag sokácoknak (horvátoknak) tulajdonított századvégi megyei tömegmozgalmakban aktív részt vállaltak magyarok és németek is, ami e mozgalmak nem nemzetiségi, hanem társadalmi indítékaiból következett. Külön kiemelendő e mozgalmak kapcsolatainak, ideológiájának sokoldalú megvilágítása. Sikfó'i Tamás egyetemi docens tanulmánya (1978: 445-455) a baranyai németek és délszlávok magatartását abban a kritikus időpontban - 1918 őszén, 1919 tavaszán - vizsgálja, amikor a megye jelentős része szerb megszállás alá került. A megszállók annektálni kívánták ezt a területet, s ezért fokozottan délszláv jellegűnek akarták feltüntetni. Az 1919 tavaszán általuk végrehajtott összeírás módszereiről Goijánác Rádojka levéltáros folytatásokban közölt tanulmánya (1981: 463-513., ill. 1982: 393-439) számol be, tanulságosan egybevetve annak községi adatait a már józanabb, 1921. évi jugoszláv népszámlálás, illetve a korábbi, majd az e terület megszállás alóli felszabadulása utáni magyar népszámlálás megfelelő adataival. Az ellenforradalmi korszak magyarországi - 1920, 1930, 1941. évi - népszámlálásait, majd a népi demokráciában végrehajtott 1949. évi népszámlálást Füzes Miklós muzeológus (ma levéltáros) tanulmánya (1981: 515-534) tekinti át, a nemzetiségek összeírása szempontjából. Különösen fontosnak véljük a német nemzetiség vonatkozásában később oly súlyos következményű 1941. évi népszámlálási eljárás indítékainak és körülményeinek megvilágítását. Mint Füzes egy másik közleménye (1980: 533-560) jelzi, a felszabadult Baranya megyében 1945 elején házi használatra készült népességmegállapítás a nemzetiségi megoszlást az 1941. évi népszámlálási adatoknak megfelelően tüntette fel. A két világháború közti megyei nemzetiségtörténethez Tegzes Ferenc közleménye (1980: 495-560) további hasznosítható statisztikai forrásokra hívja fel a figyelmet: az 1926-ban községenként felfektetett közigazgatási tájékoztató lapok, ill. az 1938-39-es állapotot rögzítő szociális felmérési adatlapok vonatkozó adataira. Ezek az egyes népszámlálások közötti nemzetiségi változások (pl. Jugoszlávia javára optált szerbek távozása) észlelésére is alkalmat adnak. Többek közt az említett szociális felmérési adatlapok, mint fontos forrás felhasználásával dolgozhatta fel Kopasz Gábor főlevéltáros a két világháború közti Baranya megyei telepítések történetét (1978: 515-557), megállapítva, hogy azok nem oldhatták meg az egészségtelen birtokmegoszlásból adódó súlyos problémákat, amelyeknek egyik jelentkezési formája, az egyke-kérdés, s ezzel összefüggésben a pusztuló magyarságnak a földvásárlások révén erősen terjeszkedő németséggel szembeni térvesztése, annak idején oly szenvedélyesen vitatott probléma volt. Ami a két világháború közti időszakot illeti, a miniszterelnökség délszláv szakreferensének az 1920-as évek első feléből származó jelentéseiből a baranyai községekre vonatkozó feljegyzések közzétételével Tegzes Ferenc különösen a délszlávok ekkori iskolaviszonyainak megismerését tette lehetővé (1978: 457-509). A nemzetiségi jellegű népiskolákban folyó oktatás megszervezésére 1923-ban, 1935-ben, majd 1941-ben hozott rendeletek és azok végrehajtása problematikájával Füzes Miklós egyik nagyon fontos tanulmánya (1979: 385^439) foglalkozik, amelyből kitűnik a külső német befolyás és hazai pángermán agitáció káros hatása a jogos anyanyelvi igények érvényesítésére,
