Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Melnyikov; D.-Csornája; L.: Hitler. Mítosz és valóság (Ism.: Bellér Béla) 1280
TÖRTÉNETI IRODALOM 1281 A könyv érdekes elemzést nyújt a náci párt ideológiájáról, amelyet elsó'sorban az 1924-ben a landsbergi fogházban írt Mein Kampf szabott meg. Tartalma röviden a következő: „. . . a halálos ellenségei által megalázott és meggyalázott Németország újjászületik Versailles romjaiból; új, egészséges, hierarchikus államot alkot, amely a fajelméleten nyugszik, majd pedig elkezd terjeszkedni; először a német határokon túl élő valamennyi németet csatolja magához, majd végső soron meghódítja a világot." (49.) A náci ideológia filozófiai alapját Nietzsche, Spengler és Schopenhauer egyes önkényesen kiragadott tételei, valamint a pángermanizmus eszméi alkották. A mozgalom ideológiai tisztázódását a politikai fellendülés követte. A börtönből kiszabadult Hitlernek 1925-ben sikerült új alapokra helyeznie pártját, legyőzve Röhmöt, majd G. Strassert, tömegszervezeteket (Hitlerjugend), militarizált szervezeteket, rohamosztagokat (SA, SS) teremtve vagy kisajátítva. A párt jövője szempontjából döntő lépést azonban akkor tette meg, amikor bajor nagyburzsoá támogatóinak körét a német monopoltőke legbefolyásosabb csoportjával, a Rajna-vidék és a Ruhr-vidék nagyiparosaival kibővítette. Ez nyitotta meg Hitler és társai előtt a hatalomhoz vezető utat. A könyv ezt követően a náci vezérek egyéni portréját is megrajzolja, visszataszító képet nyújtva a kifelé egyszerű, sőt puritán náci vezetők képmutató és züllött életéről. Ami a fasiszták hatalomra jutását illeti, erről a szerzők szerint el lehet mondani: ,,. . . nem a német nép választotta magának a náci diktátort és a náci rendszert, hanem az uralkodó osztályok erőszakolták rá hetvenmillió németre a hitlerizmust." (78.) Ezt a Németországban az 1929-33-as világgazdasági válsággal kapcsolatban bekövetkezett politikai jobbratolódás, a német társadalom csúcsain folyó, Hitler kezére játszó intrikák és a náci pártnak a választási hadjáratokon folytatott gátlástalan, de nagyhatású propagandája tette lehetővé. A választási sikerben nagy része volt annak, hogy a náci párt rendkívül rugalmasan, kaméleonszerű átalakulással tudott alkalmazkodni a német társadalom valamennyi osztályának és rétegének érdekeihez, mégha ezek kölcsönösen ki is zárták egymást. „Hitlernek" a harmincas években nem egy, hanem sok választási platformja volt. Külön a parasztoknak, a munkásoknak, a kispolgároknak, a fiatalságnak, az időseknek, a nagytőkéseknek, a nagybirtokosoknak, a katonai kasztnak." (91.) Ennek ellenére a választási csatákban a náciknak egyszer sem sikerült olyan szavazattöbbségre szert tenniök, amelyre támaszkodva egyedül alakíthattak volna kormányt. Ellenkezőleg, hatalomra jutásuk éppen akkor következett be, amikor tömegbefolyásuk 1932 végén katasztrofálisan csökkent. Hitlert 1933. január 30-án a német monopolistáknak a német szoldateszka és a nagybirtokosok által támogatott összeesküvése juttatta hatalomra. Hitlernek hatalomra jutása után legelső feladata a náci Harmadik Birodalom kiépítése volt. A weimari köztársaság lerombolásával egységesítette, „gleichschaltolta" a birodalom egész politikai életét, majd leszámolt a „második", a szociális forradalmat követelő rohamosztagosokkal. A náci apparátus és a monopolszervezetek szimbiózisa ezzel teljessé vált. A monopolisták a fasizmus évei alatt legalább 60-70 milliárd márka profitot zsebeltek be. Az ipar irányítását a nagytőkések úgy szervezték át birodalmi egyesülésekbe, főbizottságokba, Ringekbe, hogy az egyformán megfeleljen a gyáriparosok érdekeinek és a náci rezsim politikai céljainak. A Harmadik Birodalom a rendőrállam prototípusa volt. Csak a náci vezetésnek közvetlenül alárendelt terrorszervezetek létszáma 2-3 millió körül mozgott. Ez még kiegészült a tisztviselők, a katonák stb. óriási létszámával. De pusztán a terror módszereivel még a náci birodalomban sem lehetett kormányozni. Az erőszak mellett szükség volt a propagandára, amelyet Joseph Goebbels rafinált vezetésével központosítottak, valamint a totális ideológiára. Az ideológia pillérei a Führer abszolút tekintélye és uralma (Führerprinzip), a fajelmélet és az erő kultusza voltak. A barna birodalomnak „nyers formában" való létrehozásához három esztendő elég volt. „Mindössze három év, és Németországra nem lehetett ráismerni. Óriási kaszárnyává változott, ahol az osztrák származású porosz káplár volt az úr, ez a kegyetlen, alattomos, műveletlen katona és egyben ravasz, céltudatos és fanatikus politikus." (169.) Az 1933-35 közti időszakot a történeti irodalom ,,Scheinfrieden"-nek, látszat-békének nevezi. Ezt az időszakot Hitler arra használta fel, hogy kitapogassa ellenfeleinek gyöngéit, és erőt gyűjtsön az agresszióra. Németország militarizálásának a hadiipar és a nagy létszámú hadsereg megteremtése csak az egyik oldala volt; a másik az egész német népnek agresszív szellemben való nevelése, az ellenségei részéről fenyegető „bekerítéssel" való ijesztgetése. Az 1937. november 5-én a birodalmi kancellárián tartott tanácskozáson aztán Hitler fölfedte kártyáit. Kijelentette, hogy Németország területi problémáit, vagyis hódításait 1943-44-ig meg kell oldani. Ugyanekkor az agresszió kezdeti sorrendjét is meghatározta Ausztria, majd Csehszlovákia felszámolásával. Az előbbinek Hitler számítása szerint
