Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940 (Ism.: Urbán Aladár) 1271
TÖRTÉNETI IRODALOM 1275 Külön fejezete az amerikai magyarság történetének az ottani magyar egyházak szervezése és tevékenysége. Működésüket egyaránt segítette a bevándorolt falusi lakosság hazai tapasztalata és az egyházaknak az amerikai települések életében betöltött hagyományos, a társadalmi aktivitásnak is teret nyitó szervező' tevékenysége. A felekezet szerinti megoszlás nem jelentett feszültséget a bevándoroltak között, sőt kezdetben gyakran „vegyesek" voltak a magyar egyházak a tagok felekezeti hovatartozását illetően. Később azonban az amerikai missziós egyházak ún. „belmissziós" tevékenysége és a magyarországi Református Egyház törekvése, hogy a tengerentúl önálló egyházmegyét hozzon létre, versengéshez és megosztottsághoz vezetett. Az elhúzódó, személyes és vagyonjogi megfontolásoktól sem mentes küzdelmet sokáig a hazai kapcsolatok mellett befolyásolta a papok szerepe az etnikai öntudat formálásában, a történelmi-politikai és irodalmi ismeretek terjesztésében - míg a másik oldal „amerikanizálni" igyekezett. Az ellentétes törekvéseket így fogalmazza meg a szerző: „A magyar egyházak a természetes asszimiláció folyamatát is feltartóztatni igyekeztek, az amerikai egyházi fennhatóságok pedig azt mesterségesen is erőltették." (273.) önálló kérdésköre az amerikai magyarság történetének a magyar nyelvű újságok szerepe. Ebben a fejezetben a munka visszanyúl az 1853-ban kiadott Magyar Száműzöttek Lapjáig, s ezt követően az első lapkiadási kísérletektől a sikeres vállalkozásig bemutatja a legjellemzőbb lapokat és azok szerkesztőit. Az 1890-es évek alapításai közül csak a Szabadság és az Amerikai (Magyar) Népszava érték meg az 1910-es évet, mint a legolvasottabb két „országos" napilap. Az újságok, amelyek a közösségi életet szervezték és a legkülönbözőbb hasznos információkat továbbították olvasóiknak, valójában rászoktatták a bevándorlottakat az olvasásra. Ε lapok többnyire nacionalisták voltak, de az kevésbé ismeretes, mutat rá a szerző, hogy „az amerikai magyar újságok az óhazában uralkodó állapotokkal szemben ellenzékiek, kritikusak voltak". (301.) Kötődés és kritika - ez volt a helyzet 1914-ig. Ekkor azonban elkövetkezett „a lojalitás válsága" Magyarország hadbalépése miatt, amit egyben a Magyarországról bevándorolt nemzetiségeknek a magyar etnikumtól való éles elhatárolódása követett. Az amerikai közélet pedig már a háborús készülődés idején is gyanakvással és gyűlölettel tekintett az idegenekre, és rövidesen megfogalmazódott a „100%-os amerikai" jelszava (305.), amely az „amerikanizálódás", de mindenekfelett az új hazához való feltétlen lojalitás követelménye volt. Eredményeként a magyar szervezetek vezetői egyre erőteljesebben javasolták az amerikai állampolgárság megszerzését, az angol nyelv elsajátítását és létrehozták az Amerikai Magyar Hűség Ligát. Ettől eltérő álláspontot csak a magyar szocialisták tanúsítottak, akiknek lapja, az Előre, nyíltan elítélte az imperialista háborút. A munka harmadik része (Az integrálódás és konfliktusai, 1920-1940) a két világháború közötti időszakot tekinti át, amikor az új helyzetben: a bevándorlási feltételek erős megszigorítása következtében nem újult fel - legalábbis nem a kelet-európaiak számára — a tömeges bevándorlás lehetősége. Ez az időszak a még kinnélők többségénél meghozta a döntést, hogy véglegesen letelepednek, s ez egyben a korábbi vándormunkás életmód feladásával, ház vásárlásával járt együtt.Űj színt hoz az amerikai magyarság életébe az 1920-as évektől érkező politikai emigránsok csoportja, soraikban szocialista világnézetű munkásokkal, értelmiségiekkel. Ezek az évek a magyar közösségek virágkora és egyben a jelentkező politikai elhatárolódás időszaka. Az egyházak terén ekkor indul meg a hazai kötelékek fellazítása és a szorosabb kapcsolat az amerikai egyházakkal, amelyek az etnikai egyházi közösségeket igyekeztek asszimilálni. A sajtó terén is fokozódik a differenciálódás, amelynek legjellemzőbb példája a kommunista Új Előre megjelenése 1921-től. Az 1929-es gazdasági válság komoly hatást gyakorolt az amerikai magyarokra és szervezeteikre is. A kis betegsegélyező egyesületek tönkrementek, a nagyobbak „amerikanizálódtak": igyekeztek átvenni a nagy amerikai biztosítási cégek üzleti politikáját. Mivel a magyar bevándorlók többnyire a válság által leginkább sújtott iparágakban tevékenykedett, érdeklődéssel fogadták Roosevelt New Deal-jét, s ekkoriban alakult ki a magyarok körében hagyományos politikai magatartás, amely a Demokrata Pártot támogatja. A korszak sajátos problémája a „második generáció" etnikai tudatának megmentésére irányuló törekvés, amely kevés sikert ért el az integrálódás, a tudatos amerikanizálódási törekvésekkel szemben. Ez az „átmeneti" nemzedék ugyanis a „származási alsóbbrendűség" (genetical inferiority) érzetétől vezetve „amerikai mivoltát igyekezett túlhangsúlyozni s lehetőleg elfeledni, takarni etnikai hátterét". (392.) Ez a generáció egyébként apái jóvoltából tanultabb, igen nagy a geográfiai mobilitása, és az összeházasodások következtében viszonylag gyors a biológiai asszimilációja. Mindez nem kevés 13 Századok 1984/6
