Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940 (Ism.: Urbán Aladár) 1271

1272 TÖRTÉNETI IRODALOM lehetőséget nyújtson a bevándorolt csoport egészének az átfogására, másfelől módot adjon a beilleszkedés folyamata, fázisai, az etnikai kultúra, tradíciók, az új környezettel való kapcsolat, a konfliktusok történeti változásainak az elemzésére." (15.) Ennek kapcsán a szerző arra is figyelmeztet, hogy nem az amerikai magyar etnikum, hanem csak az amerikai magyarság történetét akarja nyújtani, vagyis „a magyar kultúrán nevelkedett, magyar anyanyelvű" bevándorlókkal foglalkozik. A tekintélyes méretű kötet címe szerint az 1880-1940 közötti kivándorlás, illetve az ezen időhatárok között kivándoroltak történetét tekinti át. Valójában azonban a munka középpontjában az 1880-1914 közötti tömeges és gazdasági okoktól motivált kivándorlás all, illetve az ekkor kivándoroltak és a második generációnak 1940-ig terjedő története. így nem kutatja részleteiben az 1919 után, majd a fasizmus erősödése idején politikai okokból vagy kényszerből emigrálok történetét. Velük annyiban foglalkozik, amennyiben vizsgálja azt a hatást, amelyet az újonnan érkezettek — közöttük az előzőekhez viszonyítva nagy számban értelmiségiek - az amerikai magyar sajtóra, szervezeti életre és a magyaroknak az amerikai munkásmozgalomban való részvételére gyakoroltak. Mivel az 1919 után politikai okokból vagy zsidó származásuk miatt az üldöztetés elől menekülő, viszonylag kis számú, de nagy politikai aktivitású csoportok története egészen más problémakört képvisel, ezzel a megoldással - már pusztán terjedelmi okok miatt is — egyet kell értenünk. A munka feldolgozó része három nagy egységre oszlik. Az első (Kivándorlás és kivándorlók) a kivándorlási folyamat kezdetét, okait és tömegessé válását, a hazai kivándorlási politika alakulását vizsgálja, majd bemutatja az Egyesült Államok 1914 előtti és a két világháború közötti bevándorlási politikáját. Ennek a résznek az egyik legfontosabb eredménye, hogy tisztázza: a hazai tömeges kivándorlás 1880-ban kezdődik, s ami előtte lezajlik, csak a későbbi tömegmozgalom előfutárának tekinthető. Ez a kivándorlási mozgalom 1900 után érte el csúcsát, s a világháború ezt a folyamatot akasztotta meg. A hazai kivándorlásnak ez a felfutása nem egyedülálló jelenség, hanem egybeesik a Kelet-Európából induló tömeges kivándorlással, amely az amerikai bevándorlásnak 1880-ban csak 10%-át tette, de a századfordulóra elérte a 70-75%-ot. Ezen belül a magyarországi kivándorlás az 1905-07-es években tetőzött, amikor a Monarchián belül jelentősen megnőtt a hazai kivándorlás súlya. 1905-ben a kivándorlás felemésztette a teljes hazai népszaporulatot - de ez csak ebben az esztendőben történt. „A kivándorlás csúcséveinek (1905-07) átlagában 75%-át, 1908-13 években már csak 31,1%-át, korábban pedig, pl. 1899-1904 években még kevesebbet, csupán 20%-át érintette." (67.) Ugyanakkor ezekben az években megélénkült a visszavándorlás is. Így az 1908-1913. közötti években a Magyarországról kivándoroltak összes létszámának 35-40%-a tért haza. Puskás Julianna statisztikai vizsgálatainak érdekes eredménye a kivándorlók nemzetiségi megoszlásának kimutatása. Eszerint a Monarchia egészét nézve a századforduló után kivándorlók legnépesebb csoportja a lengyelek, majd a szlovákok, magyarok és a délszlávok voltak (az összlétszám mintegy 65%-a). Ha azonban a magyar állam keretei között vizsgáljuk a helyzetet, úgy első helyen a szlovákok (26,8%), majd a magyarok (26,3%) állanak, s őket a délszlávok (16,6%) és a németek (15,0%) követik. (L. 4. táblázatot.) Az összevetés azt mutatja, hogy más az arány kivándorlók között nemzetiségi hovatartozás szerint, mint amilyen volt az arányuk a hazai össznépességben. „Ha a Magyarországról az Egyesült Államokba vándorlókat — írja a szerző - csak két csoportra osztjuk: magyarokra és nem magyarokra, akkor szembetűnővé válik, hogy több mint kétharmaduk nem a magyar, hanem más nemzetiséghez tartozott." (74.) Joggal merül fel a kérdés, hogy ennek magyarázata a nemzeti ellentétekben keresendő-e, vagy más: földrajzi-településtörténeti és gazdasági okokban leli-e meg alapvető okát. Megvizsgálva az 1880-as évek hazai „demográfiai robbanásának" következményeit: az ipar felszívóképességének elégtelenségét - és az amerikai konjunktúra (a ,,pull"-tényezők) elszívó hatását, a szerző a kivándorlási régiók kialakulásával és az ott érvényesülő tendenciákkal foglalkozik. Ennek során kimutatja, hogy a tengerentúli elvándorlás legfőbb góca az ország ÉK-i részén elhelyezkedő nyolc vármegye volt, innen került ki a kivándorlók közel egyharmada (29,2%-a). Ezen kívül akadt még néhány kisebb, földrajzilag egymástól elszigetelt és láthatóan egymással össze nem függő terület (Veszprém, Torontál, Szabolcs-Szatmár, Nagy-Küküllő és Zágráb megyék). S bár minden megyéjéből az országnak útnak indultak kivándorlók, az ország középső része: a Duna-Tisza köze és általában az alföldi sík vidék ment maradt a tömeges kivándorlástól. (L. a 9. ábrát.) A kivándorlási gócokat vizsgálva, a szerző arra a megállapításra jut, hogy azok mind a természetes szaporulat, mind a gazdasági struktúra és fejlettség, mind a földrajzi és természeti