Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940 (Ism.: Urbán Aladár) 1271
TÖRTÉNETI IRODALOM 1271 összefoglalóan megállapíthatjuk: Takács Lajos könyve egy sajátos, bár Magyarországon éppen nem egyedülálló természeti táj önmagában is jelentős, de minden hasonló táj kutatásához is rendkívül hasznos szempontokat adó és összehasonlító értékelést is lehetővé tevő, sőt a gazdálkodás terminológiáját illetőleg erre már konkrét példát is mutató komplex leírása és elemzése. A Kis-Balatonnak napjainkban induló rekonstrukciója számára sem haszontalan tanulságokkal. Vörös Károly PUSKÁS JULIANNA KIVÁNDORLÓ MAGYAROK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 1880-1940 Akadémiai Kiadó 1982, 639 L Az újkor legnagyobb népvándorlása az Atlanti-óceán túlsó partjára irányuló kivándorlás, amelynek célja a 19. század második felében és a 20. század elején elsősorban az Egyesült Államok volt. Eredményeként 1820-1920 között Európa mintegy ötvenmillió embert veszített. Ennek ténye magyarázza a jelenséget, hogy a 2. világháború után az európai országoknak az Egyesült Államokkal való kapcsolatát tárgyaló történeti szakirodalomban fontos helyet foglal el a kivándorlás vizsgálata. Ugyanakkor a háborút követően az Egyesült Államokba érkező emigránsok különböző csoportjai iránti érthető politikai és társadalmi érdeklődés szakmai hatása ott először a szociológiában jelentkezett, amely elsősorban a kisebb bevándorló közösségek kutatásában mutatott fel figyelemre méltó eredményeket. Mindez kísérő jelensége volt az ún. „ethnic renaissance"-nak, amely az újonnan érkezettekre fordította a figyelmet, de következményeként megerősödött az érdeklődés az Államokba irányuló korábbi bevándorlás története, annak komplex vizsgálata iránt. A migráció iránti érdeklődést tovább növelte — mutat rá a szerző - Nyugat-Európában az iparosítás felfutásával együtt járó nagyfokú társadalmi mobilitás. Ezek a kérdések természetesen elsősorban a szociológia érdeklődési körébe tartoznak, de az előzményeknek és összefüggéseiknek vizsgálata már elvezetett a parasztság kapitalizmuskori történetének, s ennek kapcsán a faluból való elvándorlásnak és a tengeren túli kivándorlásnak a problémaköréhez. Hazai történetírásunkban a parasztság 19. századi történetének kutatása a hatvanas években jutott el a feladathoz, hogy az eddigi ismeretek kibővítése érdekében megkezdje a kivándorlás egyes kérdéseinek vizsgálatát. A témakör komplex feldolgozása azonban nemcsak a kivándorlás ösztönzőinek és módjának tisztázását kívánta, hanem az elvándorlottak fogadtatásának és beilleszkedésének vizsgálatát is, amely elképzelhetetlen volt a tengeren túli források feldolgozása nélkül. Ennek feltételei a hatvanas évek második felére, a politikai és kulturális kapcsolatok javulásának eredményeként értek meg. Ekkor kezdte meg a témával való foglalkozást Puskás Julianna, aki alig egy évtized alatt mind az alapkutatásokat, mind a begyűjtött anyagnak nagyívű szintézisben való összefoglalását elvégezte -olyan munkát tehát, amely egy 3-5 tagú kutatócsoportnak is becsületére vált volna. Ε munka során a szerző megismerkedett a migráció kutatásának legújabb nemzetközi eredményeivel, s azok tapasztalatainak alapján vizsgálta felül a mindkét oldalon található statisztikai (népszámlálási) adatokat, kereste meg az eltérő eredmények forrásait, és végezte el azok korszerű elemzését és összehasonlítását más országok kivándorlási adataival. A hazai levéltári források közül a közös külügyminisztérium, a magyar miniszterelnökség, a belügyminisztérium, a megyei hatóságok és az egyházi levéltárak vonatkozó dokumentumai voltak a legfontosabbak. Ezeket az országgyűlési naplók, a témakör sajtó- és röpirat-irodalma egészíti ki. A tengerentúlról pedig az amerikai hivatalos statisztikák, az ottani magyar közösségek kiadványai (évkönyvek, emlékkönyvek, naptárak, vitairatok és a gazdag sajtóanyag), valamint az írott emlékezések és az élőszavas beszélegetések szolgáltak információval. Meglehetősen heterogén anyagot kellett tehát a szerzőnek összefognia ahhoz, hogy a kivándorlás és a kivándorlottak történetének összefoglaló és elemző feldolgozását nyújtsa. Munkája során egyaránt fenyegetett a részletekben való elmerülés és a nagyvonalú, ám részleteiben ki nem munkált ábrázolás veszélye. „E veszélyek kivédése érdekében - írja Puskás Julianna a módszertani gondokról szólva - vizsgálódásom területét oly módon igyekeztem körülhatárolni, hogy az egyfelől
