Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1234 SÁNDOR PÁL értelmű tartózkodása az „asszonyokétól, általában a női nemtől, ami valamilyen korábbi, személyes sérelemre utalhat; a képesség hiánya a hódításra; egyfajta érzelmi bizonytalanság a tartós kapcsolat megőrzésére, a csalódottság emléke, amivel a hűtlenség élménye párosul. Éppen ezeket a nyomasztó és fájdalmas érzéseket hangolja át az anekdota szerzője tréfás hasonlatában, hogy ily módon leplezze saját érzelmeit. Ügy tűnik, hogy a fenti anekdota szövegének értelmezéséből levont következtetésünk helyes irányba terel bennünket. Legalábbis erre utal a következő információ. Ismerünk ugyanis egy bizalmas kijelentést Deáktól, amelyet Oszterhueber unokahuga, Nagy Kornélia jegyzett fel Pusztaszentlászlón az 1860-as esztendőkben, Deákkal folytatott magánbeszélgetései alapján. Ε szerint Deák úgy vélekedett, hogy „a nők hűsége csak írva áll, a valóságban nem létezik"5 7 — ami már határozott utalás a negatív élményekből fakadó negatív tapasztalatokra. Ezek leplezésére szolgál az erről a kérdéskörről szóló Deák-anekdoták legtöbbje. Rendszerint a fentebb taglalt gondolati konstrukcióban, hogy e hiányérzetből fakadó „csalódottság" fájó érzéseit elmés hasonlatok felidézésével, tréfás elbeszélések vagy kijelentések formájában leplezze. Anekdoták a hűtlenségről és a csalódásról Deák anekdotái erről a tárgyról a legtöbbször valamilyen meghökkentő, de egyúttal mosolyra késztető hasonlattal kezdődnek. Hivatkozhatunk egy másik szövegre. Eszerint: „ — A házasság olyan, mint a rántott csirke." Ez a kijelentés önmagában olyan értelmetlennek tűnik, mint amilyen nevetségesnek is. Az olvasó arcán bizonyára a meghökkenéssel vegyes mosoly vonásai rajzolódnak ki a szöveg olvasása közben. Az ilyen hatás keltése az anekdotázó fél részéről az anekdotát hallgató másik félben, vagy különösen egy szűkebb társaságban, ahol az anekdota élőszóban hangzik el, céltudatos. Ezzel ugyanis bevezeti a tréfát, és ugyanakkor „megtervezi" — egy vagy kétszavas hasonlatba burkolva — a kritikát kikerülő vélemény logikai konstrukcióját, amit azután az adott példában így fejt ki: „a férfiak sohasem tudják, hogy melyik darabot veszik a tányéijukra."5 8 Az értelmetlennek és nevetségesnek tűnő, furcsa hasonlat ezek szerint azt jelenti: „a férfiak sohasem tudják" megítélni, hogy valamely, szemrevaló, fiatal lány („csirke") személyében megfelelő házastársat választanak-e maguknak. A házasság tehát kockázatos dolog, amire a választó fél ráfizethet, mert nem ismeri fel, kit is fogad házastársául. Az értelmetlenség látszatát keltő hasonlatnak tehát ezúttal is komoly és negatív előjelű értelme van. Mégpedig az a vélemény, amely azt sugallja, hogy a kockázattal járó választást inkább el kell kerülni, semmint megtenni, mert a megítélés mindig bizonytalan. Ezért a választás a megítélés bizonytalansága miatt nagyobb bajt idézhet elő, illetve nagyobb fájdalmat okozhat a választó félnek, mint amennyi örömet nyújthat neki. Ebből pedig következik a ki nem mondott, de burkoltan sugalmazott deáki magatartás értelme: helyesebb az egyéni nehézségek, a „gondok" elviselése, mint a „csalódások" kockázatával járó öröm megszerzése. Egyszerűen azért, mert Deák nem hisz a jó választásban és a hűségben, a házasság esetében.5 9 Nyilvánvaló, hogy 5 7 AMAK—1898-1903. 4. k. 41. 5 'AMAK—1898-1903. 5. k. 61. "A hitetlenség e határozott okfejtése önkéntelenül felidézi Maupassant „A mentó'ötlet" című pompás novelláját, amelyben az író mély lélekábrázoló képességgel fejti ki ugyanezt a gondolatot, fanyar humorral beszéltetve az öreg, életismeró' „Simeon doktor"-t az asszonyi természetről a házasságban. Guy de Maupassant: Ékszerek. Válogatott novellák. Budapest, 1957. 1. k. 208-213.
