Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1232 SÁNDOR PÁL fel, hogy ez a közlés nem vonatkozik az adott esetre, és még azt is feltehetjük, hogy nem vagy nem így hangzott el szóban. Megörökítése ennek ellenére - önmagában is — kifejező és jellemző is: mind Deák emberi tulajdonságára, mind a róla alkotott köztudatra. Egyébként mindkettőt egyértelműen igazolják más források. Ezért a közölt szöveg ilyen értelemben hasznosítható.5 2 Van az anekdotáknak egy harmadik fajtája is. Ennél bizonyos, vagy valószínű, hogy az anekdota, bár szövege megjelöli az anekdotázó személyét, nem a megnevezett személytől származik. A névtelen szerzők ugyanis csak érdekesebbé kívánták tenni saját szerzeményeiket, Deák nevével fémjelezve azokat.5 3 Azt, hogy ilyen hamis Deák-anekdoták is forgalomban voltak, egy Deák-anekdotával illusztráljuk. íme a szövege: „ — Sok anekdotát tulajdonítanak nekem, mondta egyszer Deák Ferenc. Csakhogy úgy vagyok velők, mint a budai keserűvízzel, melyet Deák Ferenc-víznek hívnak: se nem enyim, se nem élek vele."5 4 Aligha tévedünk, ha ebből a közlésből azt olvassuk ki, hogy Deák tréfás hasonlattal utal a tényre: „sok anekdota" nem tőle származik, csupán egyesek tulajdonítják azokat neki. Az elmondottakból következik, hogy az anekdota a szóbeü forrás egy sajátos változata. Ilyen minőségében magán viseli a szóbeü források általános jellegzetességét, de ugyanakkor — sajátos változata lévén ezeknek — sajátos vonásokat is mutat. Minden verbálisan keletkezett anekdota egyúttal szóbeli forrás is, de nem minden szóbeli forrás anekdota, illetve adoma. A szóbeli forrás általános jellegzetessége, hogy az információ, amelyet tartalmaz, nem az adott történelmi esemény, tény vagy jelenség egyidejű részeként rögzült valamely korabeli forrásban, ahonnan keletkezése időpontjában megismerhetjük, hanem utólagos elbeszélés formájában maradt fenn.5 5 Az információ keletkezése és feljegyzése között tehát időbeli távolság van. Az információ ezért az egykor történt esemény lezárulta után is tovább „él", „utóélete" van a szájhagyományban, írásba foglalásának időpontjáig. Az ebben a későbbi időpontban rögzült információ pedig, már a saját korának változott történelmi feltételeit és tudatvilágát, illetve az anekdotázó személy változott életkörülményeit tükrözi vissza a hajdan „önmagát elbeszélő" eseményről. Következésképpen olyan új elemeket is tartalmaz, amelyek „utóélete" során — a közben módosult viszonyok közepette — rakódtak rá, és így ezek tükörképében mutatja az egykor megtörténtet. Ezt a körülményt figyelembe kell vennünk a szájhagyományok formájában 5 3 Azt bizonyosan tudjuk, hogy Deákot valóban sokan látogatták pesti szálláshelyén: „Sokan szerették megtudni, megyéjükben elmondani Deák Ferenc politikai véleményét" — írja gyámleánya a róla szóló visszaemlékezésében. I. m. 19-20. Ferenczi: i. m. 2. k. 232. 5 3 „A világban szétszabdalt Deák-ötletek összeházasodtak más idegen emberek ötleteivel, s a Deák-cég alatt floreskálnak." azaz: fluoreszkálnak=fénylenek. Mikszáth Kálmán Művei, Anekdoták. Hely és év nélkül. 1. k. 99. (A továbbiakban -.Mikszáth: Anekdoták.) 54 DF-A. 1871. 30. A kút forráshelye a mai Tétényi úti kórház területén volt. Hajdani tulajdonosa egy Iványi nevű birtokos volt. Tó'le vásárolta meg a kutat 1865-ben Mattoni Henrik császári kamarás, aki a forrás vizét más vizekkel keverve „Budai Királyi Keserűvíz" néven forgalmazta. Dr. Vendl Aladár, A budapesti keserűvizes telepek hidrogeológiája. Budapest, 1948. 75-76, 89—90. A könyvre Dr. Dobos Irma volt szíves felhívni figyelmemet. Szívességét ezúton köszönöm meg. Az anekdota szövegkörnyezetének változatára, lásd: Kaszinózó táblabírák, i. m. 2. k. 48-49. 5 5 Az erről szóló elvi fejtegetésre ljisd: Glatz Ferenc: A szóbeli források és kritikájuk című tanulmányát. Sz. 1980. 6. sz. 1009-1018.
