Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
AZ ANEKDOTÁZÓ DEÁK FERENCRŐL 1227 irányú feloldására4 6 , amit most már kellő tényanyag birtokában igazolva láthatunk, kemény önfegyelmezéssel küzdött a testi alkatából eredő kényelemszeretete ellen is. Gondoljunk csak arra a feszített munkaritmusra, amelyre követi működésével kapcsolatban már céloztunk. Küzdelme — az itt most a testi értelemben vett — „amilyen vagyok" és az „amilyen lenni szeretnék" konfliktusából eredt,46 a amit csak az idő „jótékony" múlása oldott fel benne valamelyest. Az öregkor küszöbéhez érkező Deák így emlékezik erről: „Minden embernek van valami szenvedélye, mihez ragaszkodik. Ilyen szenvedély nálam az, amit úri társaságban kényelmességnek neveznek, amit a keresztyén anyaszentegyház a hét főbűnök közé sorolt, aminek valóságos magyar neve: restség. Ε szenvedélyem félszázad óta dacol mindennel, magom akaratával, mások neheztelésével. Sokat küzdöttem ellene sikertelenül, most már felhagytam a küzdéssel, s azóta békében élünk egymással."47 Hozzátehetjük: idős korban a kényelemszeretet, a mozgás és a mozdulatok lassabb ritmusa, már természetes jelenség. Nem kellett miatta szégyenkeznie. Az anekdota mint forrás és specifikuma A „Deák Ferenc-Adomák" című könyvecske névtelen összeállítója arra hívja fel olvasója figyelmét, hogy jó néhány adoma „valódi történeti értékkel bír". Egyesek Deák egyéniségének megismeréséhez, mások egy adott helyzet jellemzéséhez, ismét mások valamely politikai mozzanatra, esetre, amelyre vonatkozóan elhangzottak, szolgálnak becses adalékul. Azt a meggyőződését is hangsúlyozza, hogy Deák „olykor többet fejez ki ezekben" az adomákban, mint amennyit „középszerű értekezések" mondanak. És ha e véleményével fokozza a kutató érdeklődését e sajátos forrásanyag felhasználása és a téma feldolgozása iránt, mindjárt le is lohasztja a következő megjegyzésével: „nem bizonyos, hogy az adomák eredeti hűséggel vannak közölve, sem az, hogy Deák mindezt elmondta és akként, mint a gyűjtő közölte."4 8 Ügy látszik tehát: bármilyen eredeti „értékkel bír"-ó 4 6 Erre — többek közt — jellemző Deák tanácsa, amelyet Nedeczky Idának, idősebb nővére unokájának adott, annak házasodása alkalmával, aki arról panaszkodott neki, hogy választottja nem gazdag ember. Erre irta Deák: ,,A szegény, ki tud szegény lenni, gazdagabb azon vagyonosnál, kinek vágyai túlhaladják vagyona mértékét. . . még a nélkülözésben is talál örömet, ki le tud mondani vágyairól. . . s ki hallgatva panasz nélkül, sőt vidor kedéllyel nélkülöz, hogy panasza s követelései által szíve választottjának gondjait ne súlyosítsa." Ha hiányozni fog, amire vágyódnál „fojtsd el szelíd türelemmel a nem teljesíthető vágyat, áldozd fel a nehezen létesíthető kívánságot; hidd el, minden ily áldozattal házi nyugalmadnak és boldogságodnak talpkövét teszed le, s érezni fogod, hogy magasztosabb élvezetet nyújt vágyadnak szeretetből történt feláldozása, mint azoknak súlyos gonddal járó teljesedése." Kónyi: i. m. 2. k. 225. A levelet Deák 1855. február 2-i keltezéssel írta Pestről. 4< 7a Hogy Deákot mennyire nyomasztotta kövérsége és kényelemszerető természete, egy levele is igazolja, amelyben ezt írta Lónyay Menyhértnek — 1862. május 3-án: „Te fiatal vagy és erőteljes, karcsú, mozgékony, tevékeny és szorgalmas, én pedig vén vagyok és vastag és lusta." Idézi: Eötvös Károly: i. m. 2. k. 112-113. 4 7 Deák Ferenc levele Vachott Sándornéhoz, 1862. július 19-én. OSzK-K-L. A levél e részletét idézi Eötvös Károly: i. m. 2. k. 113. Vachott Sándorné (Csapó Mária) született 1832-ben Pesten, meghalt 1869-ben a Zala megyei Gyulakeszin. Férje, az elégikus hangulatokat idéző tragikus sorsú költő halála után (1861. április 9) Deák és Eötvös József támogatták. Költeményeket és mulattató elbeszéléseket írt hat-tíz éves gyermekek részére, ö fordította magyarra — többek között - Cooper munkáit: a „Vadölő", a „Bőrharisnya", az „Utolsó mohikán" című regényeket az Ifjúsági Könyvtár sorozatban. 4S DF-A. - 1871. Lásd a bevezetőt. 10 Századok 1984/6
