Századok – 1984

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215

1226 SÁNDOR PÁL ami kellemetlen szituációt teremthetett volna számára. Férfi korában pedig, hogy tompítsa a felé irányuló ironikus megjegyzések érzékenységét sértő élét, az önirónia fegyveréhez nyúlt: maga gúnyolódott önmagán. A sértettség érzését elfojtotta és átfordította önmagát (és másokat is) mosolyra ingerlő példálódzásokkal, gátlásait oldó, humoros hasonlatok felidézésével. így lett a testi adottságából eredő lelki érzékenység a forrása, a saját „lomhaság"-án élcelődő Deák tréfás megnyilatkozásainak, amelyek ellensúlyként szintén az örömérzés lehetőségét kínálták fel a számára. Számos ilyen önironikus, tréfás kedvű megjegyzést olvashatunk, már korai leveleiben is. Érdekes megfigyelnünk, miként variálja őket. Rendszerint erényt kovácsol a hátrányból, és a valóban meglevő testi erejének emlegetésével próbálja feledtetni azt a kisebbrendűséget okozó érzést, amit „kövérségéből eredő lomhaság"-a kelt benne. Például így: „Tűrjed a bivalynak lomhaságát, mert habár lassan, de sokat emel" — íija egy korai levelében Vörösmartynak.4

1

Azután: „Futni én sem szeretek, emelni pedig, ha kell, vagy másfél mázsát én is elbírok." Érzékenységét máskor — komikus példákat idézve — az önirónia leplébe bujtatja: „Ideálomat, Sulyosdi Simont, elérem nemsokára" - íija másutt, utalva a Kisfaludy Károly által karikírozott figurára, aki „háromszor vastagabb másnál", és kényelmes karosszékében tanyázva, csak pöfékel.4

2

Amikor pedig öt hete tartózkodik Pozsonyban, sógorához küldött egyik levelében élcelődve írja, hogy nem fogja látni annak épülő új házát, „mert mire mi Posonból megszabadulunk, nem kétlem, öszve dől, mint a magyaródi akol.* De ne búsulj Sógor, haza megyek szüretre, ha látom, hogy valamelyik oldalra hajolni kezd, neki vetem vállomat, vissza támasztom és tavaszig csak eltart."4

3

Ifjú korában írása is „vaskos" és rendetlen volt, amit később, mielőtt 1824-ben becsületbeli tiszti alügyész lett, módszeres gyakorlással hamarosan gyöngybetűkké formált.4

4

Ezért bizonyos, hogy még ez idő előtt, tán jurátus korában, történt vele a következő, jellemző eset. Midőn idősebb nővéréhez, Jozefához látogatott Paksra, egy fiatal lányrokona felszólította, íijon neki emléksorokat az akkor divatos emlékkönyvébe. Deák elővette a tollat, és ezt írta: „Kurz geschrieben, gut gemeint / Dicke Schrift, von dickem Freund."45

Ε két „kurta" sor mosolyt keltő, önirónikus szavaiból azonban kihallatszott a szelíd szomorúság hangja. Mert Deák, akinek különleges hajlama és képessége is volt gátlásai-szorongásai elfojtására és ezek pozitív 4'Vörösmarty Mihály levelezése: i. m. 17. k. 184-185. A levél 1827. október 16-án kelt Kehidáról. 42

Uo. •Tréfás célzás a pusztamagyaródi juhakol esetére. A puszta sógora birtokrésze volt, ahol az -1830 táján - juhaklot építtetett, és annak a fedelét egy szélvihar elfújta. 43

OSzK-K-L Deák Ferenc kiadatlan levele, Pozsony, 1833. június 6. Részleteket idéz belőle Eötvös Károly: i. m. 2. k. 20. 4 4

PN 1876. február 19. 40. sz. 1. Deákot Csesznák József, Zala megye egykori tiszti főügyésze figyelmeztette rendetlen írására. Deák - állítólag - három nap alatt sajátította el szép írását. 45

Uo., Vö.: Ferenczi: i. m. 54-55. A német szöveg értelmét, rímes fordításban így adhatjuk meg: Jó szándékkal, csak röviden/Kövér baráttól, kövéren.