Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1222 SÁNDOR PÁL ugyanis — szemben Deákkal — a protestáns hitre áttérni akaró katolikusok kötelező' hatheti oktatása mellett szállt síkra.)Mire Deák: „Megkövetem a főtisztelendő urat, nem is birka a keresztény lélek, hogy le kelljen metszeni a rovásról, mikor egyik nyájból a másikba hajtják."2 4 A visszavágás telibe talált. Ε gondolati konstrukcióval szemben ugyanis („a keresztény lélek nem birka") nem lehetett vitába szállni a racionális gondolkodás és kritika szempontjából. Tovább szélesítve vizsgálódásunk kereteit, találkozhatunk másfajta örömpótló, hangulatkeltő megnyilatkozásokkal is a fiatal Deáknál. Ezeknek az egyik sajátossága, hogy nem verbális eredetűek. Leveleiben bukkanunk rájuk, leírt közlések formájában. Ebből a szempontból figyelmet kelthetnek azok a korai - 1833-34-ben Pozsonyból keltezett levelei, amelyeket követi minőségében sógorához, Oszterhueber Józsefhez írt az országgyűlés eseményeiről — a rá jellemző tömör tárgyiassággal — és amelyek, a legelsőt kivéve, máig sem publikusak.2 5 Ezekből is fogunk egy-két jellemző példát idézni. Közbevetőleg utalnunk kell azonban Deák jellegzetes munkastílusára, és arra az itt most lélektanilag fontos atmoszférára, amelyben a fiatal Deák ezeket a leveleit írta. Deák — eltérőn sok követtársától — nagy szellemi-lelki és fizikai erőt igénylő kitartással, fáradhatatlanul dolgozott a diétán. Politikai hétköznapjai szigorúan szabályozott menetben peregtek. Korai kelés — öt órakor —, magányos séták a pozsonyi ligetben, nyolc óráig — utána kevés reggeli fogyasztása — pontos megjelenés és mindenkori részvétel a kerületi és az országos üléseken, ezek mellett az ellenzék titkos értekezletein is — amelyeket csak a már ekkor is jelentkező betegségei szakítottak meg időnként. A politikai harcok szüneteiben pedig: olvasás — tanulás — felkészülés a másnapi küzdelmekre.2 6 Feszített munkaritmus ez, amely nemcsak nagy idegi megterhelést jelent az ilyen munkát végző személy számára, de egy bizonyos idő múltán monotóniához is vezet, amely kedélyt rontó hangulattal telíti meg az egyén mindennapjait. Különösen akkor, ha lépésről lépésre küzdve a reformokért, nem sok derűlátással tekint a közeli és a távolabbi jövendő felé. 1834. március 25-i, Pozsonyból keltezett — eddig ismeretlen — levelében azt írja sógorának, hogy a közelgő húsvéti ünnepekre nem megy haza látogatóba. Inkább „olvasgat" és „készül" a soron közelgő országos ülésre. Ez a munka foglalja el minden idejét, és szomorkás hangulattal jegyzi meg: „én a városban csendesebben s magányosabban töltöm az ünnepeket, mint falun tölteném."27 Ez a jellemző megjegyzése közelebb hoz bennünket a probléma számunkra fontos pontjához. Felhívja figyelmünket Deák magányosságára. És itt rövid kitérőt kell tennünk, hogy némileg tágabb összefüggésben szemlélhessük Deák személyének ezt a karakterisztikus vonását. 24 A haza bölcse, Emlékkönyv. Szerk. Áldor Imre (a továbbiakban: Áldor), Budapest, 1876, 74-75. 2 5 Országos Széchényi Könyvtár - Kézirattár - Levelestár, 14. sz. fólió. Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez. (A továbbiakban: OszK-K-L. Deák kiadatlan levelei.) 26 Ferenczi: i. m. 1. k. 194., ugyanerről Áldor: i. m. 33.; Eötvös Károly: i. m. 2. k. 250. 2 7 OSzK-K-L. Deák kiadatlan levelei a szövegben idézett keltezéssel. A fent mondottakra egyébként már első levele is jellemző, amikor azt írja, hogy nemcsak beteg, mert az influensa „meglepte", de „kedvetlen" is, „mert mostani idejövetelem azon egy fontos lépése életemnek, mellyet megbántam". Régi Okiratok és Levelek Tára (a továbbiakban: RO és LT) 1906. 2. füzet, február 15. 52. A levél 1833. május 7-én kelt Pozsonyból. Eredeti példánya a jelzett Levelestárban található.
