Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
AZ ANEKDOTÁZÓ DEÁK FERENCRŐL 1221 létesített, mindjárt Pozsonyba érkezése kezdetétől, az öröm szelíd megnyilatkozásait nem ismerő, de azokat mélyen áhító, lírikus alkatú Kölcseyvel.2 0 Kettejük első találkozásáról a pozsonyi ügetben egy közleményből2 1 értesülhetünk. Ebben — többek között — ezeket, a vizsgálataink szempontjából jellemző szavakat olvashatjuk: „a borongó kedélyű Kölcseynek" jól jött „Deák eleven, humoros és minden csekélységet illető szellemi rugalmassága". Ez az eset az említett szociális kapcsolatteremtés egy jellemző példája. Ilyenkor a saját negatív érzéseit pozitív hangulatkeltéssel átfordító egyik fél társat talál a másikban — mert belső késztetései folytán mindig keres is —, és az általa felidézett hangulat örömeit megszemélyesülve élvezheti társa reagálásában. De hasonló érzés támad a másik félben is. Erről emlékezik meg Deák biográfusa, amikor azt írja, hogy Deák „humora, derűje jótékonyan hatott Kölcsey borongó kedélyére, nemegyszer megvigasztalta, sőt felvidította".2 2 A „kölcsönadott" derű tehát ily módon a befogadó fél számára is örömkeltő, vigaszt nyújtó lelki élmény, és mint ilyen, szintén pszichés védelmül szolgál a negatív érzelmek ellen. Ismerünk kritikai célzatú, csípős humorú hasonlatokat, példálódzásokat is a fiatal Deáktól, már első országgyűlési szereplése idejéből is. Ezek rendeltetése is: védekezni a kellemetlen helyzetben. Vagy, miként alább látni fogjuk: az indulat levezetése egy adott szituációban, e szituációnak megfelelő szóanyag és gondolati konstrukció elmés alkalmazásával. Jól ismerjük azt a gyakori esetet, amikor az egyik személy ingerli a másikat, valamilyen, a másik köznapi vagy politikai felfogását, egyéni tulajdonságát bíráló, csipkelődő megjegyzésével. Ilyenkor az érintett fél alárendelt helyzetbe kerülhet a másikkal szemben. Magas fokú intellektussal rendelkező személyiség azonban, akit fegyelmezett életvezetés jellemez, és életrendjét megfelelő erőnléti állapotban tartja, ezt a feléje irányuló „bökdösődést" rendszerint könnyűszerrel kivédi. Úgy, hogy a kezdeményező fél ellene irányuló indulatkeltő megjegyzését az ingerlő fél felé fordítja vissza, mégpedig valamilyen ironikus visszavágás formájában. Ebből a jól irányzott válaszból szabadul fel azután az indulatot keletkezése pillanatában elfojtó kielégülés kellemes érzése, amely egyúttal fölényhelyzethez juttatja az eredetileg felingerelni szándékolt felet. Áldor Imre, Deák egyik emlékrajzírója jegyezte fel a következő, jellemző kis történetet: Deák pozsonyi szálláshelyének2 3 szomszédságában lakott a zirci apát és a veszprémi kanonok, kik szintén követként vettek részt az 1832—36. évi országgyűlésen. Ez a két főpap minden héten ebédet adott néhány társa részére. A törzsvendégek között Deák Antal, majd távoztával öccse, Ferenc is megfordult egy-két alkalommal. Akkoriban éppen a protestánsoknak adandó vallásszabadság ügyéről dúltak heves viták az országgyűlésen. A két főpap a vallásegyenlőség megcsontosodott ellenfele volt. Egy ilyen alkalommal, amikor Deák is jelen volt az ebéden, a zirci apát ezekkel a csipkelődő szavakkal fordult Deák felé: „Hát a tekintetes úr csak segíti azokat a protestáns atyafiakat? " (Az apát 2 "Jellemző, hogy a szintén szomorú gyermekkort átélt Kölcsey, ugyanúgy, mint Deák, mindig fekete ruhában járt; szeszes italt ő sem ivott, irtózott a cigányzenétől és a zajos pajtáskodástól, a női nemet is kerülte. 21 Vajda Viktor közleménye.Atheneum, 1874, 15. sz. 928-932. 2 2 Ferenczi: i. m. 1. k. 195. 2 3 A „Négy vödör" nevű utcában, a „Vörös ökör" nevű fogadóban.
