Századok – 1984

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215

AZ ANEKDOTÁZÓ DEÁK FERENCRŐL 1219 ugyanis idézi Deák egy ide vonatkozó magyarázatát. így: „Mikor Pozsonyba jöttem, Antal bátyám már előre előkészítette az utamat. Irántam való rendkívüli szeretetében egész csodával határos fogalmakat teq'esztett kollégáim közt az én állítólagos értelmi képességeimről. Barátaim tehát örökké a legkülönösebb kérdésekkel ostromoltak, hogy meghallgassák tőlem a bölcsesség szavait. Akkor jutottam arra a gondolatra, hogy a kérdésekre adomákká válaszolok, s azóta úgy megrögződött bennem e rossz szokás, hogy akkor is adomázok, ha senki se kérdez." 4 Ez a közlés különböző információs elemeket tartalmaz. Valódiak keverednek benne egy a valóságot rejtegető, ám racionálisan elfogadható indoklással, az utóidejűség jegyével („azóta"). Tény, hogy Antal valóban előkészítette öccse követté választását. Az is tény, hogy evégből dicsérő szavakkal illette szellemi képességeit követtársai előtt.1

5

Az is igazolható, hogy az országgyűlési követek közül többen nagy várakozással tekintettek az akkor még ismeretlen, alig harminc esztendős Deák országgyűlési szereplése elé, és ezért az is elfogadhatónak látszik, hogy „a legkülönösebb kérdésekkel ostromolták" politikai nézetei felől.15 a

Bár azt is tudjuk, hogy a politikailag rutinos Pázmándy Dénes, komáromi követ, kezdetben vállveregető fölénnyel kezelte.1

6

Végül: az idézett szöveg alapján most már az is igazolható, hogy Deák már követi működése kezdetén is ismeretes volt — legalábbis követtársai körében — adomázó viselkedési módjáról. A Deák-idézetnek csak az utolsó mondata tartalmaz valamilyen homályos értelmű magyarázatot az olvasó számára, amit önellentmondásnak is vélhet. Hiszen adomázni nem lehet puszta elhatározásból, kizárólag racionális meggondolás alapján. Ennek az a kijelentés is ellentmond, hogy „akkor is adomázok, ha senki sem kérdez". Ez az önellentmondás azonban mindjárt feloldódik, ha e kissé rejtélyes szavakat a maguk igazi jelentése szerint értelmezzük. Adott egy szituáció: Deák a politikai kérdések „ostrom"-ába került. Ez a „falusi magány"-ából az országos politika hangos és látványos porondjára kilépő fiatal követ számára szükségképpen kellemetlen, de legalábbis kényelmetlen helyzetet teremtett. Már csak azért is, mert tudjuk, hogy Deák nem tartozott azok közé a követek közé, akik politikai meggyőződésüket az adott erőviszonyok, a politikai lépésekre következő lehetséges ellenlépések számításba vétele nélkül, a kellő időpont és a kellő helyzet mérlegelésétől és megválasztásától függetlenül kinyilvánították. Említsük meg ehhez azt a nem lebecsülendő — s ma már bizonyítható — tényt is, hogy Deák tulajdonképpen nem 1 * A haza bölcse (Deák Ferenc élete) Botond [Farkas Ernőd] Pesti Hírlap (a továbbiakban PH.) 1903 október 17, 284. sz. 1-4. 15

Ferenc követté választásának okairól és körülményeiről tanulmányunk jellegénél fogva, nem szólunk. Ezt a kérdést egyébként is megvizsgáltuk már egy korábbi munkában. Vö.: A pályakezdő Deák portréjához. Századok (A továbbiakban: Sz) 1981. 3. sz. 538-548. Antalnak öccsét dicsérő, ismeretes kijelentésére vö.-.Horváth Mihály, Huszonöt év Magyarország történelméből. Pest, 1868,1. k. 350, Ferenczi: i. m. 1. k. 78. 1 s

|a

A pozsonyi liget hűs árnyékában a kora reggeli, vagy a „nyájas" esti órákban egy csoport követet látni valaki körül táborozni; szemeik egy férfiúra kegyelettel vannak függesztve, „szomjasan lesik ajkáról a szavakat". . . kisebb baráti körben, ajkairól „csinosan, ízletesen előadott anekdoták ömlenek. . . egyénisége a jó tréfát, talpraesett anekdotát szereti" - mondja Tóth Lőrinc, Deákról írott jellemrajzában. Magyar szónokok és státusférfiak (Politikai jellemrajzok). Kiadja Csengeri Antal, Pesten 1851. 29., 31. (A továbbiakban: Magyar szónokok.) 16

Ferenczi: i. m. 194.; Magyar szónokok i. m. 31.