Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
JÂN ROTARIDES NEGYVENNYOLCA 1199 benne csakis olyan képzetet kelthet, hogy a törvényhozás soraiban uralkodóvá lett a Táncsicshoz hasonló radikálisok álláspontja. Azt pedig még csak nem is gyaníthatja (hiszen egyelőre a politikai élet gyújtópontjaiban szabadon forgolódó emberek közül is vajmi kevesen érzékelik), hogy a magyar forradalomnak a trónfosztásban kifejeződni látszó radikalizálódása csupán felszíni jelenség s e mögött, a mélyben jóideje éppen ellenkező irányú folyamat, a forradalom táborának nagymérvű jobbratolódása zajlik — immár visszafordíthatatlanul.. És hiába, hogy az ajtót a honvédcsapatok bejövetele után sem nyitja rá többé egyetlen érdeklődő sem: minden jel arra vall, hogy eleinte erre is talál magyarázatot abban a küzdelemben, amelyet a honvédsereg egészen május 21-ig folytat még a budai várat Pest feladása után is tovább védelmező császári őrség kifüstöléséért, s amelynek a hevességéről maga is fogalmat alkothat a városháza épülete fölött elzúgó ágyúgolyók süvöltözéséből. Sőt - úgy tetszik — az ostrom lezárulása, a vár megvétele után is vagy két újabb hétnek kell még eltelnie, mire végül is rádöbben, hogy az ő sorsa - ez az igazság - senkit sem foglalkoztat, mert benne az egymással szembenálló felek mindketteje egyaránt ellenségét látja, s hogy eszerint számára egyszerűen nincs hely ebben a kegyetlen világban. Legalábbis ezt következtethetjük ki abból, hogy az elmeállapotának hirtelen megromlásáról árulkodó tünetekre őrei csupán június 4-én figyelnek fel. Ekkor azután Rotaridest gyógykezeltetés céljából átszállítják a város Szent Rókusról elnevezett kórodájába, s itt is tartják több mint negyedfél hónapon át. Eközben, július folyamán a császáriak másodszor is kezükre kerítik Pestet, augusztusban pedig a honvédsereg részben felbomlik, részben leteszi a fegyvert, s ezzel végleg elcsendesülnek a magyarországi harcmezők. Ő azonban ezeket a fejleményeket tompultságában nyilván képtelen már figyelemmel kísérni. S jobb állapotban akkor sem igen lehet, amikor „kezelő"-orvosai, megunván a vele való bajlódást, szeptember 25-én gyógyulttá nyilvánítják és visszaküldik a városházára:8 2 a város főorvosa, Pluhovszky Ferenc doktor úr még tíz nap múlva is egyelőre „teljesen meg nem szűnt elmezavart" észlel nála.8 3 A város ez idő szerinti főkapitányát, Terczy Szilárd urat azonban nem érdekli ez az orvosi szakvélemény; ő csak azt tartja fontosnak, hogy Pestet minél hamarabb megszabadítsa a Rotarides őrzésével járó terhektől. Már a diagnózis megszületésének a napján, október 5-én felhívja tehát a tanács figyelmét arra, hogy a „szerentsétlen. .. valamennyire vissza nyervén előbbi egésségét, jelenleg illető hatóságához alkalmasan elkísértethetnék" végre.84 S minthogy álláspontját a tanács vita nélkül magáévá teszi,8s a ' '/aigaz, legújabban - Erdó'dy Gábor személyében - jelentkezett olyan szerző, aki erőnek erejével elvitatni próbálja a jobbratolódás tényét (Erdődy Gábor: A magyar politikai közvélemény Magyarország európai helyéről 1849 januárjától a Függetlenségi Nyilatkozatig, A magyar polgári átalakulás kérdései, Bp, 1984, 336-342.) Az ő megállapításai azonban figyelmen kívül hagyhatóak, mivel nem az ekkortájt mind népesebb táborra szert tevő jobboldali politikusok valóságos terveinek és - nagyiészt kulisszák mögötti - ténykedésének, hanem kizárólag a forradalmi közvélemény megtévesztése végett papírra vetett hírlapi nyilatkozataiknak a vizsgálatán alapulnak. •2 Börtönéletének ezekről az újabb fordulatairól Terczy a városi tanácshoz, Pest, 1849. okt. 5, FLPVL Rend. 235. 83 Ld. Pluhovszky a városkapitányi hivatalhoz, Pest, 1849. okt. 5, uo. •4 Ld. a 82. jegyzetben már idézett előterjesztését. 's Vö. FL PVL TJk 1849. okt. 5.:10061.
