Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
1200 SPIRA GYÖRGY császáriak által júliusban a tanács elnökletével megbízott Franz Koller főbíró úr szintén még ugyanezen a napon felkéri a hadseregfőparancsnokság rendőri osztályát a fogoly hazafuvaroztatásának engedélyezésére.86 Most pedig a győztesek már simán meg is adják a beleegyezést — azzal, hogy Hont megyébe való visszaérkezése után Rotarides persze „illető hatósága által a hazai törvények értelmében elítélendő" lesz még.8 7 Október 22-én tehát hősünk végül mégiscsak kiléphet a pesti városháza kapuján s egy városi poroszló társaságában ismét szekérre ülhet,88 hogy azután az Ipolyság felé vezető úton jóidőre teljesen eltűnjék a szemünk elől.8 9 így hát azt sem tudjuk kideríteni, hogy Hont megyében ekkor csakugyan lezáiják-e végre az ügyében annak idején megkezdett pert. (Valószínű, hogy a hadrendőri osztály döntése ellenére sem, hanem formális bírói ítélet nélkül is szabadlábra helyezik; de ha mégis folytatják ellene az eljárást, akkor is legfeljebb az általa előzőleg már elszenvedett börtönt róhatják ki rá büntetésül, s azután magától értetődően ebben az esetben is mindjárt el kell hogy bocsássák ezt a veszedelmesnek most már igazán nem minősíthető embert.) Tudjuk viszont, hogy Král', akit éppen az ő hazaküldésével egyidőben Nógrád vármegye kékkői járásának helyettes császári biztosává neveznek ki, s aki nem feledi, mi mindent éltek át együtt, megszervezi további gyógykezeltetését. S miután úgy-ahogy helyreáll egészsége, ismét falusi tanító lesz belőle, elébb - meglehet: szintén Král' segítségével — a Nógrád megyei Lentvorán (a későbbi Lentőn), majd - 1856-ban — a Trencsén megyei Drienovéban (a leendő Vágsomfaluban). Itt dolgozik azután Rotarides még kereken negyven évig — hetvennégy esztendős koráig -, szeretettel gondozva a rábízott emberpalántákat, iskolai munkájának kiegészítéséül pedig szlovák népdalokat és népmeséket gyűjtögetve; s nyugdíjba menetele után négy évvel, 1900 decemberében itt tér örök nyugovóra is.90 Talán fájlalva, hogy a 20. század felvirradtát már nem érheti meg; de ha igen, akkor ok nélkül sajnálkozva ezen. Hiszen ő párjanincs meghurcoltatásának jóvoltából már a 19. században belepillanthatott a jövőbe: neki megadatott már 1848—49-ben farkasszemet néznie azzal a mindenhonnan való kivetettséggel, amelyet egyébként csak a 20. század avat majd kivételes emberi sorsból sokak törvényszerű osztályrészévé... "Koller a hadseregfó'parancsnokság rendőri osztályához, Pest, 1849. okt. 5, FL PVL Rend. 235. 87 Vö. FL PVL TJk 1849. okt. 17 : 10652. "Rapant, Slovenské povstanie 1/2, 378. "Hont megye 1849-i iratai ugyanis nem maradtak ránk - állítólag azért, mert a forradalom összeomlása után „a német kormány közegei megsemmisítették Stet" {Gyürky [I,] 298.). Ami persze nem hihető - már csak azért sem, mert a császáriak más megyékben nem cselekedtek ilyeténképpen, de azért sem, mert a pusztítás a megye 1848 szeptemberéig terjedő jegyzőkönyveit furamód megkímélte. Valóbbszínű tehát, hogy ténylegesen maguk a megyei vezetők voltak azok, akik igyekeztek eltüntetni 1848 szeptembere után kifejtett tevékenységük nyomait. A lényegen, az iratok hiányán azonban ez természetesen mit sem változtat. 90 Vö. Brtáh 97. - Hogy Král' 1849 októberében milyen hivatalt kap a császáriaktól, arra nézve más szlovák szerzők homályos közléseivel szemben pontos felvilágosítás található Rapantnil, Slovenské povstanie V/l, Bratislava, 1967, 87.
