Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
JÂN ROTARIDES NEGYVENNYOLCA 1193 követeléssel, az anyanyelven történő oktatás követelésével hozakodtak elő, ennek a követelésnek a jogosságát pedig még a lap alapítója és névadója, a Batthyány-kormánynak a nemzetiségekkel szemben máskülönben leghajihatatlanabb minisztere sem vonja kétségbe — olyannyira nem, hogy egy rövidesen megjelenő vezércikkében maga is teljesen egyetértőleg fog utalni Eötvös oktatásügyi törvényjavaslatára, mint amelynek a tanúsága szerint „nekünk eszünkbe jutott ám minden népiséget, minden nyelvet egyházi és iskolai körben respectálni.. ."6 0 A Kossuth Hírlapjában napvilágot látó közlemény azonban, ha kapóra jön is a Hont megyei uraknak, semmi esetre sem lehet a főoka annak, hogy Rotarides és Král' perének lezárását ezek az urak továbbra is nyugodtan halogathatónak vélik; a főok nyilván az, hogy szeptember első felében az ellenforradalom faltörő kosául kiszemelt horvát bán, Josip Jellafcic báró vezérletével megindul Magyarország ellen a császári csapatok első rohama és ez a — nem mellékesen a Batthyány-kormány lemondását s vele Deák távozását is maga után vonó — fordulat meg kísérőjelenségei (például, hogy nem sokkal később Morvaország felől Húrban kezdeményezésére egy forradalomellenes szlovák légió is betör az országba) jóidőre teljesen lekötik a közvélemény figyelmét. És a dolgok ilyetén állása a támadók megfutamítása után sem igen változik, hiszen mindenki bizonyosra veszi, hogy az ellenforradalom első rohama korántsem volt az utolsó. Ha pedig mégis kerülköznek a forradalom hívei között, akiknek még ekkor is eszükbe jut, hogy Hont megye tömlöcében immár több mint fél éve bírói ítélet nélkül tartanak fogva két rabot: arra érthetően egyikük sem gondol, hogy épp Húrban követőinek fegyveres fellépése után sürgesse az igazság kiszolgáltatását két szlovák fogoly számára, még ha nyilvánvaló is, hogy a vádlottaknak semmi közük nincs s — éppen, mert már április eleje óta börtönben ülnek — nem is lehet a szlovák légióhoz, s még ha az ő márciusi követeléseik egyikének az indokoltságát közben közvetve a július elején Pesten megnyílt első magyar népképviseleti országgyűlés is elismeri, mikor szeptember 15-én határozatot hoz a parasztokat terhelő szőlődézsma azonnali eltörléséről. Rotarides és Král' helyzete tehát miben sem módosul — egészen az év utolsó hónapjáig. Decemberben viszont némi fordulat következik be sorsukban. Ekkor ugyanis a császáriak nyugati és északi irányból Alfred Windisch-Grätz herceg parancsnoksága alatt a szeptemberben bevetettnél jóval nagyobb erőkkel csakugyan másodszor is rohamra indulnak Magyarország ellen s az ország határait a császári hadsereg kötelékében nemcsak Jellaőíc csapatai lépik át újból, hanem a szlovák legionáriusok is. A gyengébb magyar csapatok pedig most szakadatlan hátrálásra kényszerülnek, és ez a megyéjük ellenséges kézre kerülésétől félő helyi hatóságokat arra készti, hogy a börtöneikben őrzött politikai foglyokat (ilyenek pedig több megyében is akadnak) biztonsági okokból lóhalálában Pestre küldjék. S Hont megye vezetői természetesen nem tartoznak a császári csapatok előrenyomulását aggódva figyelő emberek közé — ellehKezőleg: ők alig győzik kivárni az ellenség bejövetelét61 —; a politikai foglyaikat Pestre küldöző megyék példáját azonban Maithényiék is követendőnek ítélik (ők tudják, miért). 6 0 [Kossuth Lajos:] Doblhoff beszéde az osztrák országgyűlésen, Kossuth Hírlapja 1848. aug. 13, 38. sz. 171. és KLÖM XII (szerk. Sinkovics István), Bp, 1957,719. 61 Igaz, azt a december végén felhangzó vádat, amely szerint jó eló're elhatározták a megyéjük felé még csak közeledő' ellenség előtti majdani készséges meghódolást (erről Kossuth Hont vm.-hez, Bp, 1848. dec. 30, KLÖM XIII (szerk. Barta István), Bp. 1952, 928., és ua. Repetzkyhez, ugyanaznap, uo.],
