Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
1182 SPIRA GYÖRGY erdőterületet különítették volt el az urasági erdőktől, ez az általuk közösen birtokolt paraszti erdőterület pedig sokkal szűkebbre szabott, mint amekkora őket véleményük szerint joggal megilletné, ők Král' beszámolójának meghallgatása óta arra számítottak, hogy a forradalom ebbeli rövidségüket is orvosolni fogja. A megyei kiküldöttek által ismertetett törvényjavaslat egyik paragrafusa viszont éppen az ellenkezőt szögezi le: azt, hogy „olly helyeken, hol eddig úrbéri rendezés vagy legelő-elkülönzés még meg nem történt, a faizásra és legeltetésre nézve az eddigi gyakorlat továbbá is megtartatik",1 7 s evvel egyszeriben halomra dönti az erdőkkel kapcsolatos várakozásaikat is. És — ami azután végleg betetőzi a dolgot — nem elég, hogy a törvénytervezet szövege meglehetősen lelohasztja előzőleg oly nagyra nőtt reményeiket: a küldöttség tagjai, akiket Alsópribelen és környékén az elmúlt években mint a földesúri érdekek egyértelmű védelmezőit ismertek meg, befejezésül még arra is jónak látják felhívni őket, hogy legyenek igen hálásak uraik iránt, akik most pusztán a maguk jószántából és merő nagylelkűségből íme minden terhet levesznek a nép válláróL Ez pedig már nemcsak az egybegyűlt parasztok, de a gondjaikat kora ifjúsága óta mélyen átérző Rotarides szemében is több a soknál. Hogy tehát szokása szerint nyíltan ki is mondja, ami a szívén fekszik: most a feldúltan zúgó emberek csoportjából hirtelen előlép Táncsicsnak ez a lelkes híve s, magához ragadva a szót, óva inti a falusiakat, nehogy felüljenek annak, amit az imént a nemesség jóindulatáról hallottak, mivelhogy az országgyűlés a valóságban egyáltalán „nem tiszta szándékbúi", hanem „félelemtől ösztönöztetve", „kénszerítve adá az engedményeket, melyeknek századokkal előbb megadásával tartozott" már különben is. Majd ennek leszögezése után a megrökönyödött megyei kiküldöttekhez fordul s közli velük, hogy az itteni nép, a diéta által megszavazott engedményekkel „távolról sem elégedve be", az úrbéres szolgáltatásokon kívül a szőlődézsmának és a majorsági zsellérek szolgálmányainak az eltörlését is követeli s egyszersmind követeli, hogy a határbéli erdőből minden egyes gazda számára hasítsák ki az őt birtokaránylag megillető osztályrészt. Végül pedig ezekhez a paraszti jellegű követelésekhez hozzáfűz egy nemzeti jellegűt is. Mert ő politikai tevékenységet eddig nem fejtett ki s Král'tól eltérően ezután sem készül folytatni, de lelkiismeretes tanító lévén, maga is azt vallja, amit többek között Stúr is hirdet, hogy tudniillik alapos műveltséget ki-ki csak tulajdon anyanyelvén szerezhet,18 s úgy érzi, többé ezt a meggyőződését sem rejtheti véka alá, ellenkezőleg: most avval a követeléssel is elő kell hozakodnia, hogy érvénytelenítve a magyar nacionalisták irányítása alatt álló hazai evangélikus egyház tanügyi utasításait, a szlovák lakosságú falvak iskoláiban — a helybeliben is — a jövőre nézve a magyar helyett a szlovákot tegyék meg az oktatás nyelvévé. Hanem a három előkelő vendég persze mereven szembehelyezkedik ezekkel a követelésekkel. Az amúgy is hevült hangulat tehát pillanatokon belül végletesen felforrósodik, s a falusiak soraiból fenyegető kiáltások törnek fel — egyebek mellett olyanok is, hogy ha az urak nem engednek, akkor „vérbefürdés nélkül a dolog nem végződhetik". A küldöttség távozása után pedig az emberek Rotarides vezetésével 17 Ld. a törvénytervezetnek Batthyány március 23-i körleveléhez nyomtatásban mellékelt szövegét, reprodukcióban közli Rózsa—Spira 186. sz. 1 ' átúr ilyenirányú megállapításairól Arató II, 117.
