Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
JÂN ROTARIDES NEGYVENNYOLCA 1183 megrohanják a falu bírájának házát, megkaparintják a község úrbéri összeírásait, s eddigi szolgaságuknak ezeket az írásos dokumentumait a falu közepén elszántságuk jelképes kifejezőjeként ünnepélyesen máglyára vetik. Majd kerítenek valahonnan egy lőfegyvert, azzal lövéseket adnak le a helybeli úrilakokra, s azután néhányan — élükön még műidig Rotaridesszel - lóra ülnek, elvágtatnak Felsőpribelre meg a három Palojtára, követeléseik mellett felsorakoztatják ennek a négy községnek a népét is, s az úrbéri összeírások fölötti autodafét ezeken a helyeken is megismétlik. Közben pedig az otthon maradt alsópribeli gazdák beveszik magukat az erdőbe, és lerontják „az övék és a birtokos urak legelője közt [eddig] volt garadját".19 A vármegye vezetőinek azonban magától értetődően eszük ágában sincs tétlenül szemlélni az események ilyetén alakulását. Hiszen e konzervatív férfiaknak a kedélyét már azok a parasztok számára tett engedmények is éppen eléggé megfeküszik, amelyekhez egyelőre kénytelenek jó képet vágni, mivel az országháborító liberálisok nyomására a pozsonyi diétán is átmentek. No de hogy az aljanép még ezekkel se éije be, az már végképp tűrhetetlen számukra. Kivált, mert ha a megye nem lép fel idejében és kellő eréllyel, akkor a zendülés, amely máris öt községet ragadott magával, könnyen tovább is teijedhet. Holott az engedetlenség már ezekben a falvakban is számos derék nemesi család közvetlen érdekeit sérti; köztük olyanokét is, amelyek — mint a Lukák, az Ebeczkyek, a Pongráczok, a Vajdák és az Egryek — magában a vármegye tisztikarában is képviselve vannak! Kesselőkeöi Maithényi László báró úr, a vármegye első alispánja (és a szomszédos Nógrád vármegye leendő császári biztosa) tehát még 27-én, mindjárt az Alsópribelről magából kikelten visszatérő küldöttség beszámolójának meghallgatása után a cselekvés mezejére lép. Mindenekelőtt ad acta helyezi a 23-án kelt miniszterelnöki körlevelet, amely úgy rendelkezett, hogy a falvakat felkereső megyei küldöttségek „azon nem remélt esetekben is, ha... netaláni mozgalmak... a személy- és vagyonbátorságot valósággal és tettleg megtámadnák, először a felvilágosító értelmezést, békítő közbevetést, meggyőző rábeszélést vévén igénybe, törvényes eszközökhöz csak ezeknek ismételt sikertelen próbája után s akkor is a legnagyobb óvatossággal és kímélettel folyamodjanak".20 Majd a galíciai legénységű s ezért általa megbízhatónak vélelmezett 3. (Ferenc József) dragonyosezred Hont megyében állomásozó századának parancsnokához fordul, s felhívja őt a szükséges karhatalom kirendelésére.21 Végül pedig utasítást ad a területileg illetékes alszolgabírónak, tárcsái Majzik Sándor úrnak, hogy a karhatalom fedezetével szálljon ki a lázadó falvakba s az ott lakó gazemberek kedvét mindörökre vegye el a nyakaskodástól, a főbűnösöket pedig kerítse kézre és hozza be Ipolyságra, a megyeháza tömlöcébe. És Majzik szolgabíró úr (akit még tiszttársai is kissé „nyers" emberként tartanak számon) március 30-án Hidassy János megyei csendbiztos meg négy pandúr és néhány hajdú ''Mindezekről Maithényi Batthyányhoz, Ipolyság, 1848. márc. 27, közli Rapant, Slovenské povstanie 1/2, 50-51., valamint (töredékesen) Steier Lajos (szerk. és bev.): A tót nemzetiségi kérdés 1848 -49-ben II, Bp, 1937, 13-14. és Ember 100.; továbbá Rotaridesnek a 15. jegyzetben hivatkozott vallomása. Az utolsó idézet ebből, a többi Maithényi jelentéséből. 2 0 Ld. az 1. jegyzetben említett helyeket. 21 Erről Maithényinak a 19. jegyzetben idézett jelentése.
