Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
JAN ROTARIDES NEGYVENNYOLCA 1181 termékeként nyomtatásban is közzétett tizenkét pont, amelynek egy példányát Král' magával hozta, szintén a jobbágyviszonyok haladéktalan felszámolását sürgeti.1 4 És ettől egyszeriben magasra csap a lelkesedés, hiszen Král' közlései most a nyomorúságba leginkább belefásult alsópribelieket is azzal a boldogító tudattal töltik el, hogy véget ért eddig végeláthatatlannak rémlő szolgaságuk s fenntartás nélkül örvendhetnek „a megnyert szabadságnak".15 De azután, minél hirtelenebbül keríti őket hatalmába a jóreménység, annál rohamszerűbben vesz erőt rajtuk a kiábrándulás is. Mert 27-én beállít a faluba a jobbágyfelszabadítás beharangozásának feladatával ellátott három megyei kiküldött — a hon ti ellenzék vezetői közé tartozó laszkári Laszkáry Miklós felsőpribeli közbirtokos, valamint a konzervatív lukanényei Luka Lajos megyei másodaljegyző és disznósi Horváthy Kálmán alszolgabíró1 6 úr — is, s az ő tájékoztatójuk részben megerősíti ugyan, de csak részben erősíti meg azt, amit a helybeliek a Král' hozta hírekből kiolvashatni véltek. Laszkáryék ugyanis megbízatásukhoz híven pontról pontra ismertetik a község egybesereglett lakóival az országgyűlés által a jobbágyfelszabadítás tárgyában 18-án elfogadott törvénytervezetet, ez a szöveg pedig immár végérvényesen elintézett ügyként beszél arról, hogy a jobbágyok többé nem tartoznak úrbéres szolgáltatásokat teljesíteni földesuraiknak; csakhogy a törvényjavaslat textusából napnál fényesebben kiviláglik az is, hogy a szóban forgó engedménytétel korántsem jelenti valamennyi feudális szolgáltatás megszűnését — ahogyan ezt az alsópribeliek a tizenkét pont szófukar szövegének hallatán eddig hitték —, hanem kizárólag a legszorosabb értelemben vett úrbéres szolgáltatásokra vonatkozik s a parasztoknak a földesurakkal szembeni egyéb kötelezettségeit egyáltalán nem érinti. Ráadásul pedig az ismertetett törvénytervezetből kitűnik még valami, ami szintén csak csalódást okozhat az alsópribelieknek; nevezetesen: hogy az a földterület is, amellyel a jövőben mint úrbéres szolgáltatásoktól ment tulajdonukkal szabadon rendelkezhetnek majd, kisebb lesz az előzetes elképzeléseik szerintinél, ők ugyanis eddig abban a hiszemben voltak, hogy most nem csupán a máris birtokukban lévő földdarabok lesznek korlátlan tulajdonukká, hanem még továbbiak is, amelyek pillanatnyilag nincsenek ugyan a kezükben, de megítélésük szerint ugyancsak a kezükben kellene hogy legyenek. Közelebbről : mivel a faizásra és legeltetésre szolgáló erdőből 1848-ig, mint számos más helyen, úgy az ő falujuk határában sem mértek ki az egyes gazdák számára egyedi parcellákat, csupán az uraság részéről a parasztok egyetemleges használatára kijelölt 14 Ld. e „Mit kíván a magyar nemzet" című nyomtatvány 7. pontját. A röplapot reprodukcióban közli Rózsa György és Spira György (szeik.): Negyvennyolc a kortársak szemével, Bp, é. n. [1973], 165. sz. 15 Mindezekró'l az Oláh István, a pesti városkapitányi hivatal h. tollnoka által felvett és Rotarides által sajátkezű aláírásával hitelesített jegyzó'könyv az utóbbi 1849. január 10-i kihallgatásáról, FL PVL Rend. 235, közli (egy a Hont megyei levéltár anyagában található pontatlan másolata alapján) Rapant, Slovenské povstanie 1/2, 376-377.; Daniel Rapant: Dejiny slovenského povstania r. 1848I, Turc. Sv. Martin, 1937, 184.; Karol Golán: Jankó Král' ako politick^ radikál, Politika 1940, 68-70.;MiIan PiZut: Jankó Král' (2ivot a básnické dielo), Bratislava, 1957, 150-151.; Pavol Vongrej: Jankó Král' básnik-búrlivák, Bratislava, 1966, 102-103.; Rudo Brtán: Zivot básnika Janka Král'a, Martin, 1972, 86-87. Az idézet Rotarides vallomásából. "Kiküldetésükre ld. a megye állandó választmányának 1848. március 20-i határozatát: StABB HML KJk 1848: 984. 8*
