Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
1180 SPIRA GYÖRGY Ebből a táblázatból pedig nemcsak az olvasható ki, hogy a szőlőbirtok a paraszti birtokállománynak ezen a vidéken is fontos kiegészítő része - hiszen szőlőbirtokkal csaknem valamennyi itteni úrbéres rendelkezik, s abban a két községünkben (Felső- és Középpalojtán), ahol majorsági zsellérek a jelek szerint nem élnek, a szőlőre szert tevő úrbéresek száma jelentékenyen meg is nő a két összeírás lebonyolítása közti időben —, de az is kiolvasható ebből a táblázatból, hogy a jobbágytelki állomány megfogyatkozását a szőlőbirtoklás sem képes ellensúlyozni, hiszen az úrbéresek rendelkezésére bocsátott szőlőterületek 1770 és 1828 között ezekben a falvakban - az egyetlen Felsőpribel kivételével — éppúgy, sőt még nagyobb arányban megcsappannak és elaprózódnak, akár maguk az úrbéres földterületek. S ezekután talán már nem is szükséges további adatokat keresgélnünk, hogy érthetővé váljék előttünk, miért halmozódik fel annyi indulat az itteni parasztokban a forradalom kitörését megelőző években, s miért szakítanak át végül szenvedélyeik minden gátat, mikor 1848 márciusában hozzájuk is elérkezik a feudális világ lélekharangját váratlanul megkondító földindulás híre. Az első hírhozó a fiatal (ekkor életének 26. esztendejében járó) szlovák költő, Jankó Král', aki megélhetését jogászi pályán szeretné biztosítani s egy ideje felkészülésének utolsó aktusaként joggyakorlatot folytat a szlovák liberálisok egyikeként számon tartott13 Alexander Vrchovsky fiskális úr pesti ügyvédi irodájában — de csak addig, amíg az európai forradalmi áradat el nem borítja Magyarország fővárosát is. Mert ettől fogva Král' nem képes többé békén megülni Pesten, hanem — amilyen gyorsan csak teheti — felkerekedik, hogy hazautazzék szülővárosába, Liptószentmiklósra s ott azután - ahogy ezt egykori kedves tanára, a szlovák nemzeti mozgalom liberális szárnyának élén álló L'udovít Stúr joggal elvárhatja tőle — maga is harcba kezdjen a magyarországi szlovákoknak a magyar forradalom által képviselt társadalomátalakító törekvések melletti felsorakoztatásáért meg egyben — ami persze már nem szerepel a magyar forradalom programjában — a szlovákok nemzeti különállásának elismertetéséért is. Bármennyire siet is azonban Král', mikor szekere (március 25 táján) Alsópribel határába ér, csak megszakítja útját, hogy megpihenjen itt tanítóskodó (s egyben a falu jegyzőjének tisztségét is ellátó) régi barátjánál, a vele nagyjából egyidős Ján Rotaridesnél s közben neki is elújságolja, mi mindennek volt szem- és fültanúja az utóbbi napokban odalenn, a Duna mentén. így hát Rotarides s azután a falu népe is először tőle hallhatja nem kis ámulattal, hogy március 13-án Bécsben, majd két nap múlva Pesten is sikeres forradalom zajlott le sa Král'nak íróként kétségkívül, de alkalmasint egész életvitelét tekintve is legfőbb mintaképéül szolgáló nagy magyar költő-kortárs, Petőfi Sándor körül tömörülő pesti forradalmárok nem csupán a sajtószabadságot vívták ki azonnal, hanem azt is elérték, hogy a hatóságok késedelem nélkül szabadon bocsássák az egy éve bebörtönzött Táncsics Mihályt, a jobbágyviszonyok felszámolásának legradikálisabb és legállhatatosabb hazai szószólóját. Majd Rotaridesék arról is megbizonyosodhatnak, hogy a pesti forradalmárok főköveteléseit összegező s általuk március 15-én a szabad sajtó első 13 Vö. Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon II, Bp, 1960, 150-154.; Fried István: Jankó Král' és Petőfi Sándor, Irodalmi Szemle 1973, 261-262.
