Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER 1920-1934 1169 segítségével életre hívott Hazafias Front-nak kellett volna betöltenie, amelyre támaszkodva Dollfuss viszonylagosan függetleníthette magát a különböző politikai erőktől. A Hazafias Front megalakulása vezette be azután a politikai pártok feloszlatását-feloszlását. A Hazafias Front széles tömegmozgalommá való kiépítése nem valósuti meg; Dollfuss autoritárius törekvései ugyan tényleg a „pártokfelettiség" látszatát kelthették, de a Front igazán csak az állami bürokráciára és a fegyveres erőkre (kislétszámú katonaság és rendőrség) támaszkodhatott. Már létrejötte sem a klasszikus fasiszta tömegmozgalom esete, amely kialakulása, megerősödése után veszi át a hatalmat, s fordítja maga képére az államot. Az állam átszervezése tőle függetlenül zajlott, maga a front is annak terméke, hatalommal nem rendelkezett, s gyorsan egyfajta egyesületté degradálódott.4 7 Az „ausztrofasizmus" (Dollfuss és Schuschnigg rendszere) ugyanúgy nem rendelkezett tehát önálló, széles fasiszta tömegpárttal, ill. tömegmozgalommal, mint magyar párhuzama. Itt is „fölülről" kísérelték meg megszervezni, de igazi hatalomra nem tudott szert tenni, s főként nem vált sohasem az állam vagy legalább a végrehajtó hatalom egy szektorában a hatalmat átvenni, a szervezetet gleichschal tolni kész erővé. Nagy különbséget jelent azután a két ország viszonyai között az a körülmény, hogy míg Ausztriában 1932—33-ban meglepetésszerű gyorsasággal, erővel és tömegbefolyással jelentkezik a nácizmus hódító hatása, az osztrák náci párt megerősödése, amellyel a Dollfuss-rendszernek nemcsak számolnia, hanem vele szemben a harcot felvennie is kell, addig Magyarországon a korai nemzetiszocialista mozgalmak, mint a Gömbös-kormány szélsőjobboldali ellenzéke, komoly veszélyt nem jelentenek, a kormányra maximálisan bizonyos adminisztratív terhelést rónak: belügyi megfigyelésük kívánatos, ill. a legradikálisabb esetben (Böszörmény kaszáskeresztes mozgalma) betiltáshoz és bíróság elé állításhoz is kell folyamodni. A magyar belpolitikában a kormányzatra nyomást nem tudnak gyakorolni, a szélkifogás taktikája közel fél évtizeddel később, a Darányi-kormány idején fogalmazódik meg. Dollfusst viszont versenyfutásra késztetik a radikális nemzetiszocialista követelések, amelyeknek programjai számára kétségtelen konkurrenciát is jelentettek. Ebben az értelemben használja a magyar történeti irodalom a ,Jconkurrens"-fasizmus megjelölést48 A különbségek tárgyalását végül, de nem utolsósorban, a baloldal, mindenekelőtt a szocialista munkásmozgalom kezelésére-sorsára vonatkozó néhány megjegyzéssel zárnánk. A Dollfuss-rezsim az 1934. évi februári munkásfelkelés leverésével véresen felszámolta a köztársaság, a demokratikus hatalmi forma egyetlen igazi letéteményesét, a szociáldemokrata munkásmozgalmat. Ausztriában ekkor zárult le 1918—1919. Az 1918 őszén kristálytisztán beköszöntő forradalmi helyzet csak részleges kihasználtságának következményei, az akkor csak a küszöbön álló proletárforradalom súlya és réme által biztosított részleges eredmények másfél évtizedig polgári keretek között való tartása, olyan körülmények között, hogy — amint láttuk — a polgári állam mind többet hódított vissza a végig nem vitt forradalom vívmányaiból, ekkor ütöttek vissza: Ausztriában az ellenforradalmi csapásra a demokrácia, a baloldal szempontjából történelmileg még kedvezőtlenebb időpontban került sor, mint Magyarországon 1919 őszén. 4 7 G. Jagschitz, Der österreischische Ständeestaat, 499. 4'G. Jagschitz nem fogadja el tanulmányában az osztrák rendi-képviseleti-tekintélyállam rendszerére alkalmazott „konkurrens"-fasizmus megjelölést.
