Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149

1170 STIER MIKLÓS A magyar munkásmozgalmat 1919—1920, a fehérterror évei fejezték le. A húszas évek folyamán azonban — igaz, hogy nagyon lassan, kínos-keservesen, de — újraéledt. És amikor Bécsben a Dollfuss-rezsim ágyúi lövik a munkásotthonokat, majd bekövetkezik a párt- és a szakszervezetek, valamint egyéb munkás- és baloldali szervezetek feloszlatása, Magyarországon legálisan működnek a szociáldemokrata párt- és a szociáldemokrata irányítás alatt működő szakszervezetek, sztrájkolhatnak munkabéremelésért, követelhetnek munkaidőcsökkentést. 1935-ben, amikor Gömbös nyilvánosságra hozza terveit a korporativ rendszer kiépítésére, a szocialista munkásmozgalom felszámolására, munkás érdekképviseletek, kamarák szervezésére, akkor a szocialista munkásmozgalom a legalitás minden eszközével (politikai gyűlések, politikai sztrájkok, sajtó stb.) tiltakozhat a miniszterelnök elképzelései ellen. S ha a magyar miniszterelnök, nem is elsősorban a munkásmozgalom tiltakozása miatt, hanem mert a nagytőke is ellene fordul e kérdésben, hozzá sem kezd terveinek megvalósításához — az már mutatja az osztrák és a magyar érdekképviseleti, totalitárius törekvések ereje közötti különbségeket. Nyilván folytathatnánk a hasonló és eltérő vonások további felsorolását. Hiszen „csak" olyan területek maradtak említetlenül, mint a két rendszer gazdaság- és kultúrpolitikája, a művészetek helyzete és szerepe, a sajtó és tömegkommunikáció, a tudományok s ezen belül is az ideologikus tudományok és az autoritárius állam kérdései. A további összehasonlító elemzésről lemondva, talán azt a következtetést vonhatjuk le az eddigiekből, hogy Ausztria — minden felemásság és kiteljesedetlensége ellenére is — messzebb jutott a jobboldali kísérlet megvalósításában, mint Gömbös idején a magyar politikai-kormányzati rendszer. Ennek a külpolitikai tényezők hatásán kívül döntő oka az, hogy Magyarországon az uralkodó elit ún. történelmi, hagyományos csoportjai: a zömében zsidó finánctőke és a zömében katolikus mágnás-arisztokrata, legitimista mammutbirtok megrémült a további jobbratolódástól, a szélső radikális jobboldali programtól. Ha már a gazdaság- és kultúrtörténeti összehasonlítástól eltekintettünk, s bár természetesen a nemzetközi tényezők kérdéskörét sem tárgyalhatjuk alaposabban, mégis a külpolitikai szituáció néhány motívumának felvillantásával zárnánk tanulmányunkat, főként azokéval, amelyeknek határozott belpolitikai vonzataik, következményeik mutathatók ki. A tanulmány bevezetésében már említettük, hogy az első világháború után a két állam számára az európai nemzetközi helyzet lényegében azonos volt. Ezen belül is hangsúlyozható: mindkét állam a háború vesztesei közé tartozott, s igen jelentős megtorlás érte. Trianon és Saint-Germain gazdasági és diplomáciai szempontból egyaránt kegyetlen helyzetet eredményezett. Együtt vesztették el évszázados közös nagyhatalmi státuszukat, s ami annál is katasztrofálisabban hatott: nyersanyagbázisaikat, különböző, de hagyományosan specializálódott termékeiknek, ill. terményeiknek különböző jellegű felvevő piacait. Eltérő mértékű területveszteségek sújtották a két államot, különböző mértékű, de etnikumában is jelentős károsodás érte őket. Lehetne elemezni, melyik országot érte nagyobb veszteség, melyik ország jutott a háború utáni években nehezebb helyzetbe. Mindennek természetesen felmérhetetlen hatásai voltak mindkét társadalom belső életére, egész két világháború közötti, sőt későbbi történetére is. Az alapkörülmények hasonlóságából azonban feltűnő eltérések is érlelődtek, s mi erre szeretnénk irányítani a figyelmet. A magyar társadalmat Trianon után és ürügyén