Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
1168 STIER MIKLÓS rendelkező konzervatív kormánypártot (Egységes Párt) örökölt elődjétől. Miután a párt személyi, s mögötte társadalmi-politikai összetétele nem felelt meg céljainak (túl sok volt benne a konzervatív és liberális elem, továbbá a korábban egy személyben összpontosuló miniszterelnöki és pártvezéri funkció elvált egymástól, mert Bethlen gróf megtartotta pártvezéri tisztét), azt a szó szoros értelmében egyszerűen nagyszámú személycserével óhajtotta megújítani. Az így felfrissített-megújított pártot a miniszterelnöki és a pártvezéri poszt újraegyesítése után kívánta azután fasiszta jellegű tömegpárttá átszervezni. Az átszervezés valódi célja azonban a közigazgatás „Gleichschaltung"-ja volt: a polgári közigazgatás rendszerének a fasiszta jellegű totális hatalommal rendelkező párt-vezetőszervek alá rendelése. Az átszervezés 1933-1935 folyamán a közigazgatás megyei szintjéig meg is valósult, mert a párt megyei elnökei, a főispánok, akik különben állami vonalon a belügyminiszter első számú, nagy hatalommal rendelkező, vezető tisztviselői voltak, az új körülmények között, egyre több utasítást kaptak a párt főtitkárától 4 5 A totális fasiszta jellegű tömegpárt kiépítésének és a magyar közigazgatás, mint a végrehajtó hatalom egyik legfontosabb területe gleichschal tolásának kísérlete azonban, még megvalósulása előtt, főként az uralkodó osztályok hagyományos vezető csoportjainak, a finánctőkének és a nagybirtokos arisztokráciának ellenállásán és tiltakozásán 1935—1936 fordulóján megbukott, Gömbösnek e téren is vissza kellett lépnie.46 Ausztriában a kormányzat bázisát jelentő Keresztényszocialista Párt-Gazdaszövetség koalíciót 1932 májusában Engelbert Dollfuss is örökölte. Igaz, az örökség körülményei mások voltak, mint nagyar kollégája esetében, mert Ausztria belső viszonyait ekkor még, ha tornyosuló nehézségek közepette is, de a parlamentáris köztársaság jogviszonyai jellemezték. A kancellár azonban, éppen az előzőkben már jelzett politikai nehézségek, valamint korábbról származó, alapvetően agrárius, antidemokratikus, antiparlamentáris és antiszocialista beállítottsága következtében a kiutat 1933 tavaszától mindinkább az autoritárius hivatásrendi állam kiépítésében látta. Ehhez pártját megnyerni nem tudta, a parlamentarizmus felszámolása után pártkeretekben nem is gondolkozhatott, a Heimwehrtől, főleg vezetőitől pedig, személyes hatalmát is féltve, bizonyos fokig elhatárolta magát. Annak tömegszervezetéből fakadó erejét felhasználta, hatalmi pozíciókat juttatott is vezetőinek, de azonosulni a Heimwehrrel, vagy netán élére állni, miután annak megvolt a maga Führerje (Starhemberg), nem volt elég erős, és nem is volt rá képes. A Heimwehr túlságosan is olasz orientációjú volt számára, s a német náci mozgalom külsőségeivel is szívesen élt — és ezt a kifejezetten katolikus szellemiségű és mindenképpen egyfajta osztrák önállóságban, önálló Ausztriában gondolkozó Dollfuss nem akceptálta. (1934-ben a szocialista munkásmozgalom lefejezése, a szociáldemokrata párt betiltása után már elég szisztematikusan igyekezett a Heimwehrt is háttérbe szorítani.) A fasiszta jellegű tömegpárt funkcióját valójában az 1933 áprilisában az államapparátus eszközeivel és 4 5 Gömbös Ííyula 1934. március 7-én levélben szólítja fel a fó'ispánokat: „Felkérlek tehát ana, hogy a jövó'ben pártpolitikai és szervezési kérdésekben a Nemzeti Egység országos elnökségének irányítása alapján cselekedjél, és ne keresd azokat az esetleges súrlódási felületeket, amelyek kettó's minó'ségetekben, mint fó'ispán és a Nemzeti Egység vármegyei elnöke, eló'állhatnak, ha nem az elérendő' célt nézitek, hanem az amellett eltörpülő kicsinyes szempontokra is figyelemmel vagytok." Fejér megyei Levéltár Főisp. res. 23/934. 4 6 Erről bővebben: Stier Miklós: A kormánypárt fasiszta jellegű átszervezésének csődjéhez (1935-1936) Századok 1971. 3^1. 698-708.
