Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER 1920-1934 1167 tek kialakításának, a rendi állam és az állami autoritás kiépítésének szükségességét, új társadalmi berendezés bevezetésének tervét.4 4 Dollfuss programjának elméleti megalapozására a legmélyebb hatást Othmar Spann bécsi közgazdász és szociológus professzor gyakorolta. Még 1920-ban, egyetemista korában, hallgatta előadásait, univerzális gazdaság- és társadalomelméletét és az „igazi államról" szóló tanításait. (Spann „Der wahre Staat" c. műve 1938-ig négy kiadást ért meg.) Rendi államfogalmának kialakítására Spann tanításai mellett a pápai enciklikák, a Rerum Novarum és a Quadragesimo Anno is hatottak. Ismerte természetesen ezen kívül az olasz Carta del Lavorot 1927-ből, amely a rendi állam felépítésének elvi bázisát is képezte, de amely alapjában maga is a Spann-féle elgondolásokkal rokon. Dollfuss hivatásrendi államának elméleti alapja vallásos-morális elemekkel is töltött, vallásos-szociális elképzelésekkel is telített ideológia, amely másik alapelve, az autoritás mellett és ellenére is, reményeket keltett az egyházban, a politikai katolicizmusban. Az egyház, bízva egy valóban keresztényi szociálreform lehetőségében, a rendi állammal politikai szövetségre lépett Ausztriában, s csak lassan, nagyon elszigetelten 1934 végétől hallani óvatos egyházi kritikákat. Mindenesetre az osztrák hivatásrendi állam és az egyházi szellemiség ezen — a magyarországi viszonyoknál még erősebb — összefonó dottsága eredményezi a „kleriko-fasizmus" megjelölés bizonyos jogosultságát. Abban, hogy Ausztriában az egyház és a vallás ilyen nagy szerepet játszhatott az autoritárius törekvésekben, természetesen mindenekelőtt annak van óriási szerepe, hogy a katolikus egyház befolyása, hatása történelmileg is az osztrák társadalom széles köreiben, és mindenekelőtt a vidéki lakosságban, a kisvárosokban rendkívül mély. Európa egyik legkeresztényibb állama és a vallási megosztottság is minimális, alakosság óriási többsége, 89%-a római katolikus (6% protestáns, 5% egyéb). Magyarországon e tekintetben is más volt a helyzet. (R.k.: 66,1%, prot.: 27,3%, egyéb: 6,6%.) Az ellenforradalmi rendszer ideológiájának keresztény mivolta nemcsak a római katolikust jelentette, hanem a zsidóságon kívül tulajdonképpen minden bevett vallásút : a protestáns egyházakat mindenképpen. S nálunk a keresztény társadalom politikai-ideológiai megosztódása — tendenciájában — úgy festett, hogy éppen a római katolikus egyház, a vezető római katolikus arisztokrata nagybirtok volt legkevésbé fertőzhető a fajvédő-antiszemita szélső radikalizmussal; politikailag sokkal inkább a legitimizmus, a katolikus-habsburgiánus hagyományok támogatói. Míg a „nemzeti", a reformált egyházak hívei politikailag zömmel inkább a szabad királyválasztókat, a jobboldal „szegedi", Horthy-Gömbös szárnyához tartozókat gyarapították. A hazai jobboldali .keresztény-nemzeti" tehát eleve nem lehetett kizárólag katolikus-nemzeti; és fordítva: a katolikus ideológia, a politikai katolicizmus már csak univerzalitása miatt sem válhatott oly mértékben ideológiai alkotó elemévé az itthoni — egyébként erősen nacionalista — jobboldali programnak, mint Ausztriában. Számottevő különbséget észlelhetünk Gömbösés Dollfuss szándékaiban, illetve csak bizonyos fokig megvalósított terveiben arra vonatkozóan is, hogyan alakuljon a politikai rendszer átszervezése során az állam, pontosabban a végrehajtó hatalom és a hatalmat gyakorló párt viszonya. Gömbös 1932 őszén a parlamentben abszolút többséggel 44A beszédeket idézi: Hanns Leo Mikoletzky: österreichische Zeitgeschichte vom Ende des Ersten Weltkrieges bis zum Staatsvertrag. Wien 1962. 239-261.
