Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
1166 STIER MIKLÓS azonosságán (az agrárszférán, az agrár-bürokrácián és az állami bürokrácián) belül jelentkeznek: Magyarországon a fasizmus szélső radikális, náci jellegű programja a legszegényebb agrárrétegekben hat a 30-as évek elején-közepén, mérsékeltebb jobboldali „úri" szárnya viszont a dzsentri-dzsentroid agrárius és fajvédő elemekből, az úri középosztályokból és az állami bürokrácia fajvédő köreiből kerül ki. Auszriában a radikális náci irányzat elsősorban a nyugati, az alpesi (pl. stájer) parasztság soraiban, a vidéki városi kispolgári valamint értelmiségi körökben és valamennyire az agrárbürokrácia köreiben hódít. Igazi tömegmozgalommá azonban még viszonylagos fénykorában (1932—1934) sem vált. A másik áramlat a Heimwehr volt; szélesebb társadalmi bázison nyugodott mind vezető csoportját, mind követőit tekintve. Provinciális agrárérdekeltségű értelmiségi, birtokos, tiszti vezetés és széles, részben ugyanezen elemekből álló, valamint birtokos paraszti bázis jellemzi.4 3 Jelentős eltéréseket tapasztalhatunk a két rendszer ideológiai „megalapozásában". A magyar ún. keresztény-nemzeti gondolat — mint a rendszer alapját képező politikai szövetséget megfogalmazó és tükröző, az államrezont kifejező, koalíciós ideológia — természetesen konzervatív volt, és mindig tökéletesen alkalmas arra, hogy a politikai viszonyokban beálló változásoknak vagy egyszerűen csak módosulásoknak megfelelően értelmezzék. így alakult ez a Bethlen-Károlyi-Gömbös váltás esetén is; Gömbös új totalitárius, autoritárius és korporativ törekvései „belefértek" a keresztény-nemzeti gondolat kereteibe. Minden részletesebb eszmetörténeti elemzés nélkül itt csak arra utalnánk, hogy a keresztény jelző nagyon sokféle valós értelmezhetősége (konzervatív, feudális-félfeudális, antimarxista, antiszocialista, antikommunista, antiliberális, antidemokratikus és fajvédő-antiszemita) azt sem záqa ki, hogy itt a rendszernek a hagyományos vallási ideológiával, a keresztény egyházakkal való kompromisszuma és koalíciója is megfogalmazódott, és a keresztény-nemzeti eszme fenntartása a harmincas években már a náci ideológiával, a szélsőségesen antiklerikális, egyház- és vallásellenes germán mítosz világával szembeni védekezés kifejeződése is volt. Az ellenforradalmi rendszer egészének ideológiáját jelentő keresztény-nemzeti gondolat eszmei kereteit elfogadva a Gömbös-rezsim nem dolgozott ki önálló ideológiát, nem volt a magyarországi tekintélyállam kiépítésére irányuló kísérletnek saját, önálló, szerves és egységes ideológiai eszmerendszere. Ausztriában viszont — miután ott Dollfuss-szal valóságos és rendkívül mély rendszerváltozásra került sor — szükség volt az új törekvéseket megfogalmazó teóriára is. Az osztrák hivatásrendi-tekintélyállam elméleti alapjai két fő forrásra vezethetők vissza: Othmar Spann bécsi közgazdász és szociológus professzor államelméletére és a politikai katolicizmus, ill. a keresztényszocializmus szellemére. Dolfuss 1933 tavaszától — a parlament önfeloszlatásától — 1933 őszéig elmondott „nagy" beszédeiben fokozatosan bontakozik ki programja, s ennek elemei világosan árulkodnak az eszmei forrásvidékről: szerinte a keresztény német világnézet, a keresztény univerzalizmus szellemének jegyében keresztényszocialista programmal lehet csak megújulni, s egyben „a nemzetiszocializmus vitorláiból a szelet kifogni". Az év legszebb feladatának azt tartaná, „ha megvalósíthatók lennének a Quadragesimo Anno-enciklika eszméi". Ezekben a programbeszédekben említi a kamarák felállításának, a hivatástestüle-4 3 Ormos Mária-Incze Miklós: i. m. 93 -94.
