Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
1154 STIER MIKLÓS megvalósíthatni Ausztria Einschlussa (és Anschlussa) révén. A jövő szocialista társadalmi fejlődésének egyik előfeltételét végül is a nagy, egynyelvű polgári demokratikus köztársaságban látta biztosíthatónak. A Kommunisták Ausztriai Pártja - túl azon, hogy a belpolitikai hatalmi rendszemek nem volt része - ugyancsak képtelen volt nagyobb tömegeket megmozdító, a köztársaság melletti nemzeti program kialakítására, amellyel a munkásság ezen integratív funkciójának kibontakoztatásához hozzájárulhatott volna.9 A polgárság — és ez is a történelem nagy fintorai közé tartozik — ugyancsak fenntartásokkal élt az új politikai-kormányzati rendszerrel szemben, jóllehet abban a szociáldemokrata párt az évtized és az időszak politikai harcainak során végül is az ő hatalmát valósította meg, még ha kétségtelen — különösen az évtized elején — jelentősen meg is nyirbálta azt. A nagy- és középpolgár az új helyzetben nem képviselte az új államiságot, hiszen nem ő hívta létre, és közvetlen érdekeinek inkább veszélyeztetését, semmint szolgálóját látta benne. Érvágást érzett, a húszas évek az újabb kisajátításoktól való félelem jegyében teltek el számára, s magáénak az új osztrák államot legfeljebb csak a 30-as évek első felében kezdte érezni, amikor (1932—34-ben) gazdasági és hatalmi aspirációiból valamit megvalósulni láthatott. A kispolgárt a válságok tették tönkre, az állam munkás- és szociálpolitikája gyengítette.10 Antidemokratizmusa, antiszocializmusa és köztársaságellenessége kézenfekvő tehát, s ehhez járul új vonásként — részben örökölt, részben a Monarchia szétesése utáni gazdasági-társadalmi fejlődéssel magyarázható — erősödő antiszemitizmusa. Az állami bürokrácia és egyéb hivatalnoki rétegek, a katonatiszti kar egy része, amelyek mindig „mértékadó" köröknek számítottak, ugyancsak - enyhén szólva - furcsa viszonyban állottak a köztársasággal. Először is zömükben császárhű, udvarhű, a monarchia emlőin nevelkedett garnitúra, amelyet — döntő többségében — a köztársaság a helyén hagyott. Másodszor — miközben I. világháború előtti hagyományai között mindenekelőtt az egzisztenciális jólét és biztonságérzet dominált - a 20-as évek folyamán két nagy válság (közvetlenül a háború utáni infláció, azután a szanálási válság) rendíti meg alapjaiban —, s ehhez járul az 1929—33 évi világgazdasági válság. A köztársasággal szemben hagyományosan meglevő, az évtized folyamán csak erősödő bizalmatlansága, a 30-as évek elejére, a „keményebb" irányzatokhoz, a rendi-érdekképviseleti-autoritár eszmékhez, a jobboldali radikalizmushoz, részben a náci irányzathoz taszítja. 'Tagjainak száma az évtized folyamán nem haladta meg a 4000-et, a munkásmozgalomban marginális szerepe volt. Az országgyűlési választásokon a leadott szavazatok 1%-ával sem rendelkezett, mandátumhoz sohasem jutott. Befolyása a válság alatt sem növekedett, s így az ausztromarxizmus látványosan vallhatta, hogy a munkásmozgalom egységét a szociáldemokrácia valósítja meg, tehát nincsen szükség Ausztriában a kommunista párttal képezendő egységfrontra. Működését 1933. május 26-án betiltották, illegális tevékenysége az 1934. évi februári munkásfelkelés után rövid időre fellendült. - Peter Kulemann: Am Beispiel des Austromarxismus. Socialdemokratische Arbeiterbewegung in Österreich von Hainfeld bis zur Dollfuß-Diktatur. Junius Verlag, 1979, Hamburg. 507., 226.; Winfried Garscha/Hans Hautmann: Februar 1934 in Österreich Dietz Verlag, Berlin, 1984 . 216., 67. 1° A burzsoázia kizsákmányolási lehetőségeit korlátok közé szorító modern szociálpolitikai törvényhozás az Első Köztársaság születésével kezdődött. 1918-1932 között összesen 54 szociálpolitikai törvény született, s ebből 1918 őszétől 1920 őszéig, tehát a szociáldemokrata-keresztényszocialista koalíció idején 27 került „tető alá"! - Vö.:Bruckmüller i. m. 422-425.
