Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
Stier Miklós AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER HASONLÓ ÉS ELTÉRŐ VONÁSAI AZ 1920—30-AS ÉVEKBEN Soha nem volt kétséges a magyar történetírásban és történeti publicisztikában, hogy a hajdani Európa közepén - a közép-európai egyensúlyi helyzet joggal legfó'bb letéteményesének tekintett — Osztrák-Magyar Monarchia politikai keretén belül, az osztrák és a magyar, két különböző fejlettségű és természetű, egymástól ugyancsak különböző politikai berendezkedésű társadalomként fejlődött. A Monarchia széthullása után e két társadalom két önálló, egymástól teljesen független politikai államkeretben, két különböző politikai, politikai-kormányzati rendszerben haladt - a mindkettő számára jórészt azonosak tekinthető külpolitikai, európai hatalmi viszonyok közepette, azok által tetemes mértékben meghatározott módon — végső fokon végzete felé. A végkifejlet ismeretében túlságosan is kézenfekvőnek tűnne a megállapítás: az európai hatalmi viszonyok békeszerződés utáni, majd 1930-as évekbeli alakulása, a hitleri Németország ököljogon alapuló, expanzív Közép- és Kelet-Európa-politikája, a nyugati hatalmak ezirányú defenzív magatartása okozza a — még egyszer hangsúlyoznám: végső fokon — azonos történelmi sorsot : egyik részről Ausztria önálló államiságának megszűnését, beolvasztását a barna birodalomba 1938-ban, másik részről Magyarország „hűséges" szövetségessé, csatlóssá válását a 30-as évek és a II. világháború folyamán s területi megszállását 1944-ben. Mindezen összefüggések vizsgálatát a jelen keretekben lehetetlen lenne elvégeznünk. Figyelmünket elsősorban azokra a tényezőkre kívánjuk fordítani, amelyek mindkét állam politikai rendszerén belül hatottak a külpolitikai tényező által oly végzetszerűen meghatározottnak tűnő úton. Az út eredete, 19. századi, első világháború előtti közössége ismert. A háborús vereség, a közös államkeret széthullása, a forradalmak és az ellenforradalom kora, az új európai rendezés, az új állami berendezkedés Ausztriában és Magyarországon is — hosszabb történeti időben gondolkodva — pillanatok alatt új, egymástól már lényegesen távolabb eső kiindulópontokat, helyesebben vadonatúj szituációkat teremtett, és ezzel már merőben új, és egymástól eltérő belső feltételei alakultak a két ország további fejlődésének. Alábbi vizsgálatunkban nem egyszerűen a külpolitikai tényező primátusának tézisét akarjuk megkérdőjelezni, s nem is csak egyszerűen az ismert marxista tételt dokumentálni, amely azt hangsúlyozza, hogy egy ország külpolitikáját mindenekelőtt annak belső állapotai határozzák meg, hanem éppen azt bemutatni, hogy ezen tényezőknek meglehetősen bonyolult összhatása mozgatja az egyes országokat — a kortárs és a visszapillantó számára olykor egyaránt — kényszerpályának is látszó úton. 3*
