Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149

1150 STIER MIKLÓS Ausztriában - mint ez közismert — éppen az 1918. évi katonai összeomlás és az európai forradalmi hullám még felfelé ívelő szakaszában, 1918 őszén olyan polgári demokratikus köztársaság jött létre, amelyben az első pillanattól, vitathatatlanul egyéni, személyiségi kvalitásaival is kiemelkedő vezetői révén, az osztrák szociáldemokrata párt játszotta a vezető, a döntően meghatározó szerepet. A köztársaság születése 1918. november 12-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozatával: „Németausztria demokratikus köztársasággá alakul", alkotmányjogi szentesítést is nyert.1

Az első parlamenti választások (1919. február 16.) eredményei is dokumentálják ezt: az osztrák szociáldemokrata párt a legerősebb pártként került ki a választásokból. (A mandátumok megoszlása: SzDP:72; Keresztényszocialista Párt: 69; Német Nemzeti Párt: 26; egyéb három töredékpárt összesen: 3) Olyan koalíciós kormány alakulhatott, amelyben a kancellári tisztet és a legfontosabb tárcákat (külügy, belügy, hadügy) a szociáldemokraták vehették kezükbe, a kancellárhelyettest viszont a keresztényszocialisták adták.2 Az 1919 májusában tartott bécsi községi képviselőválasztásokon még fényesebb a párt győzelme: a 165 mandátumból 100-at szerzett meg. (Ettől kezdve 1934-ig Bécs város közigazgatása a szociáldemokraták kezében maradt.3

) A központi kormányzati szinten szociáldemokrata vezetés alatt álló koalíciós időszakban Ausztria a legmodernebb polgári demokratikus jogrenden alapuló államok sorába emelkedett. Ennek hátterében lázas tevékenység folyt, melynek során kormányzat és alkotmányozó nemzetgyűlés a demokratikus polgári parlamentáris köztársaság kiépítésének és megszilárdításának irányában, viszonylag rövid idő alatt, új és maradandó törvények egész sorát alkotta meg. 1919-1920 fordulójától azonban - párhuzamosan az európai forradalmi hullám elmúltával, a nemzetközi reakció megerősödésével — egyre több kérdésben éleződik ki a vita a koalíciós partnerek, a szociáldemokrata és a keresztényszocialista párt között. (Véderő-vita, a tartományok szövetségének kérdései : a központosítás mértéke és a tartományi önállóság problematikája, szociálpolitikai törvények stb.) Úgy tűnt, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés már az új és véglegesnek szánt szövetségi alkotmány kidolgozására sem lesz képes — holott megalakulásakor ez volt egyik legfőbb célja. 1920 júniusában a parlamenti viták annyira kiéleződtek, hogy mindkét fél kinyilvánította óhaját a koalíció felbontására. (A szövetségi alkotmányt a két párt közötti kompromisszum eredményeként 1920. október l-ig végül mégiscsak sikerült törvénybe iktatni.) A kormányzati válság azonban bekövetkezett, a parlament feloszlatása után 1920. október 17-re írták ki az új választásokat. Ezeknek eredményei pontosan tükrözték a politikai-hatalmi viszonyok említett eltolódását, a polgári pártok térnyerését, a baloldal tömegbefolyásának csökkenését.4

(A keresztényszocialisták 79, a nagynémet irányzatúak 18, a német parasztpártiak 6, a polgári demokraták 1, a szociáldemokraták 62 mandátumot szereztek.5

) A szociáldemokrata párt nem vállalta a koalíciót, ellenzékbe vonult, a kormányt teljesen a polgári pártok képviselőinek engedte át. Ezzel a köztársaság történetének új szakasza kezdődött. 1 Ernst C. Hellbling: österreichische Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte Wien, Springer-Verlag, 1956. 532 Seiten, S. 406., 409. 2Erich Zöllner:Geschichte Österreichs 5. Auflage Wien, 1974. 694 Seiten, S. 492. 3Kerekes Lajos: Ausztria története Bp., Akadémiai Kiadó, 1966. 239 old. 15. *E. Hellbling: Verfassungsgeschichte, S. 429, 432-433; Kerekes: Ausztria története, 36. SE. Zöllner: Geschichte Österreichs S. 502.