Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1138 KEREKES LAJOS eredményeit téves egyoldalúság lenne a Harmadik Birodalom később elkövetett szörnyű bűntetteihez előlegezett bizalom, vagy különösen egyetértés kifejezéseként értelmezni. Az osztrák nép 1938 tavaszán beleesett a „német egyesülés" jelszavainak csapdájába, ami iránt a Monarchia felbomlása óta rendkívül fogékony volt. A „nagyság", a ./elemelkedés", az évtizedek óta megoldhatatlan gazdasági bajok áthidalásának reménye, a Dollfuss-Schuschnigg-rendszerrel szembeni elkeseredés, a nemzetiszocialisták szociális demagógiája, a német „népközösség" révén elérhető általános jólét víziója, a dinamikus északnémetekkel szemben érzett kisebbrendűségi komplexusok, a nácizmus katonai és hatalmi erőt sugárzó fellépése, aminek kizárólagos céljául a németek nemzeti újraegyesülésének megvalósítását állították előtérbe, mindezek együttesen olyan tömeglélektani hatást tettek az osztrák népre, hogy — átmenetileg - szinte önkívületi állapotban követték a birodalom vezérét. Akkor még nem tudták, hogy a Führer által mutatott út Sztálingrádhoz és Auschwitzhoz fog vezetni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a népszavazás napján a csatlakozás aktív ellenfelei már Dachauban vártak sorsuk további eldöntésére. A Gestapo három hónappal később, egy belső használatra szánt helyzetjelentésben6 7 óvta a politikai vezetést attól, hogy az osztrák nép valódi hangulatát az április 1-i népszavazás eredményei alapján ítélje meg. Érdekes százalékos összeállítást adott a lakosság érzelmeinek megoszlásáról: csupán 15%-ra becsüli az aktív nácik számát, akikre a Birodalom minden körülmények között számíthat. A lakosság 30%-a szimpatizál ugyan a nemzetiszocialistákkal, de magatartásukat elsősorban gazdasági és személyes érdek, semmint a nemzetiszocialista eszmékkel szemben érzett őszinte egyetértés irányítja. A lakosság 10—20%-a olyan elemekből tevődik ki, amelyek alkalmilag, de teljesen megbízhatatlanul támogatják a nemzetiszocialista mozgalmat, de szövetségesnek nem lehet őket tekinteni. A lakosság 35-40%-a baloldali beállítottságú, vagy katolikus, ennek folytán az új nemzetiszocialista rendszernek az ellensége. Egy részük arra is hajlamos, hogy harcoljon a birodalom ellen. Ezek a megállapítások látszólag ellentétben állnak az április 1 -i népszavazás eredményeivel. Valóban ellentmondásról volt szó, melynek lényegét abban lehetne meghatározni, hogy a nacionalista eszmék egy időre háttérbe tudták szorítani a politikai és világnézeti ellentéteket, amire az 1935 januárjában megrendezett Saar vidéki népszavazás — ahol a nemzeti hovatartozás egyúttal a demokrácia és a diktatúra alternatívái közötti választást is jelentette — már riasztó példával szolgált. Németország a ,.nemzeti egység" jelszava alatt lebonyolított népszavazás után azonnal megkezdte az „Ostmarkra" keresztelt Ausztria közigazgatási beosztásának jelentős átrendezését. Két tartományt — Burgenlandot és Vorarlberget — megszüntettek, és az ország területét 7 Gau-ra osztották fel: Felsőduna, Alsóduna, Wien, Steiermark, Kärnten, Salzburg és Tirol. (Burgenland területét felosztották Steiermark és a Felsőduna tartomány között, Vorarlberget pedig Tirolhoz csatolták.) Egy idő után azonban mára középkori „Ostmark" megjelölésben is a különállás veszélyét látták, ezért előbb Reichsgau der Ostmark (Ostmark Birodalmi Körzet), majd Alpe und Donau Reichsgau-ra változtatták a nevét. Ezenkívül fokozatosan megszűnt a volt Ausztria közigazgatási egysége is, mert a 7 Gau-t közvetlenül Berlinnek rendelték alá, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy Bécs a birodalomnak alárendelt körzetek egyike lett csupán.68 6 7 Rot-Weiss-Rot Buch. Darstellungen, Dokumente und Nachweise zur Vorgeschichte und Geschichte der Okkupation Österreichs. Wien, 1946. 18-28. "G. Botz:\. m. 431-437.
