Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1139 Miközben a gyors háborús sikerektől megrészegedett náci vezetők az „új európai rend", értsd a német világbirodalom felépítésének jelszavait harsogták, az emigrációban működő osztrák politikai irányzatok és az antifasiszta Szövetséges Hatalmak kormányai — 1942 után egyre intenzívebb formában — foglalkozni kezdtek a német elnyomás alól felszabadítandó Ausztria jövőjének kérdésével. Az illegalitásban és az emigrációban élő osztrák politikusok pártállásuknak megfelelően eltérő utakon keresték Ausztria újjáalakításának lehetőségeit. Az osztrák Kommunista Párt már az Anschluss végrehajtása előtt hitet tett a független osztrák köztársaság helyreállítása mellett. A „harmadszor is pirosfehér-piros" jelszó, amit a párt meghirdetett, Ausztria történetének három korszakára utalt: a babenbergi korra (976—1246-ig), az első köztársaság időszakára és a megalakítandó második osztrák köztársaság eljövendő időszakára. Következetesen ezt az álláspontot képviselték a felszabadulásig, amelyet egy 1943-ban terjesztett illegális röpirat is híven kifejezett: „Osztrákok! Politikai és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül fogjatok össze a béke és a szabadság érdekében. Lépjetek kapcsolatba mindazokkal, akik ellenségei Hitlernek, és a független Ausztria újjászületését kívánják."6 9 A szociáldemokrata irányzatok felfogásában a háború idején lényeges változások mentek végbe. A Brünnből 1938 nyarán Párizsba költözött szociáldemokrata Külföldi Iroda kiadásában megjelenő „Der Sozialistischer Kampf", amelyet 1938. július 4-én bekövetkezett haláláig Otto Bauer szerkesztett, egyelőre változatlanul kitartott az össznémet forradalom jelszava és a végrehajtott Anschluss fenntartása mellett.70 (A megszállt Ausztriában marad Kari Renner egy 1938 április elején adott interjúban szintén az Anschluss mellett nyilatkozott, bár azt is kifejezte, hogy a szociáldemokraták más politikai feltételek között képzelték el a német-osztrák egyesülést). A londoni emigrációban élő Albert Fuchs kommunista író 1939-ben még szintén ezt a felfogást osztotta, és „szilveszteri beszéd"-ében azt fejtegette, hogy „egy pillanatig sem eshetünk bele abba a hibába, hogy azt a megvetendő kormányt, amelyik ma hatalmon van Németországban, azonosnak tekintsük a mindennek ellenére nagy és szeretetre méltó német néppel. Az elkövetkezendő időben nem lesz könnyű ezt a megkülönböztetést megtenni, intellektuális, sőt talán fizikai bátorságra is szükség lesz hozzá, de teljesítenünk kell ezt a feladatot, ha méltó reprezentánsai akarunk maradni a másik, a jobb Németországnak".71 Hans Sailer az „Ausztrián Labor Committee" egyik vezetője még 1942-ben is azt írta : „Kiderült, hogy azok a kísérletek, amelyek az osztrákok és az egyéb németek közötti különbségek növelésére irányulnak, pusztán közönséges ügynöki erőfeszítések... Ezeket a politikai jövő alapjának tekinteni, ahogyan ezt az osztrák reakciósok és monarcliisták teszik, ostobaság lenne, amelyik beleillik a reakciósok terveibe."72 A londoni osztrák szociáldemokrata emgiráció lapja 1942 februárjában még ugyancsak olyan szellemben nyilatkozott, hogy „Ausztria független akar lenni, de egyedid képtelen lenne a saját lábán megállni. Ausztria példája egyértelműen a nemzeti megoldás lehetetlenségét és a nemzet-6'Die Rote Fahne. Nr. 3. 1938. 7 "Otto Leichter; Otto Bauer.. . i. m. 361. 71 Ulrich Weinzierl: Albert Fuchs (1905-1946). Ein Intellektueller im Exil. Im Band: Helmut Konrad-Wolfgang Neugebauer: Arbeiterbewegung-Faschismus-Nationalbesusstsein. Wien-München-Zürich. 1983. 323. 72Karl Hans Sailer: Über die Zukunft Österreichs. „Magyar Fórum" New York, 1942. 41. (Magyarból) fordította: Dr. Kálnai Aurél).
