Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1137 3. Ausztria újjászületése Bármily paradox állításnak tűnik is, megítélésünk szerint az osztrák nemzettudat az után kezdett a szélesebb osztrák tömegek gondolkodásában tért hódítani, miután Ausztriát önálló lététől megfosztva, a nemzetiszocialista diktatúra kíméletlen eszközeivel beolvasztották az „ezeréves birodalomba". Ausztria közigazgatási önállóságának felszámolása már az 1938. március 13-án végrehajtott Anschlusst követő napokban megkezdődött. A német nyomásra kinevezett Seyss-Inquart „osztrák kancellár" — Miklas elzárkózása miatt — magához ragadta az elnöki jogkört, majd szintén német utasításra, aláírta az egyesülésről szóló törvényt, amelyik lapidáris formában leszögezte: „1. Ausztria a Német Birodalom része. 2. 1938. április 10-én vasárnap Ausztria minden 20. életévét betöltött női és férfi állampolgárának részvételével szabad és titkos választásra kerül sor a Német Birodalommal való újraegyesülésről." Mielőtt azonban az osztrák nép tényleg kinyilatkoztathatta volna véleményét az „újraegyesülésről", egymást követték az osztrák függetlenség felszámolását célzó rendelkezések, amelyek az április 10-i népszavazás előtt már befejezett tényeket teremtettek: március 14-én Seyss-Inquart Hermann Neubachert (a Deutsche Gemeinschaft egyik exponált vezetőjét) nevezte ki Bécs polgármésteréül, ugyanezen a napon az osztrák hadsereget feleskették Hitlerre, és kötelezővé tették a német egyenruha viselését; kiadták a Birodalom közigazgatásának újjászervezéséről szóló törvényt, amelyik feloszlatta az Osztrák Nemzeti Tanácsot, a Szövetségi Tanácsot és a tartományi parlamenteket (Landtagokat); elrendelték az Osztrák Nemzeti Bank beolvasztását a Reichsbankba; a zászlótörvény bevezette a német felségjelek azonnali kötelező használatát, egyidejűleg természetesen elrendelték az osztrák felségjelek tilalmát, végül a párt és az állam egységéről szóló birodalmi törvény érvényességét kiteqesztették Auszt• 66 nara is. Az 1938. április 10-én megrendezett népszavazás Ausztriában érte el a legnagyobb „sikert". 4 474 138 szavazásra jogosult osztrák állampolgár közül 4 460 778 élt a jogával és közülük 4 443 208 szavazott igennel, vagyis Ausztria lakosságának 99,73%-a egyetértését fejezte ki a csatlakozással. Csalás történt? A népszavazás eredményeinek meghamisítása? Elképzelhető, hogy a végső számadatokon végrehajtottak bizonyos kozmetikai beavatkozást annak érdekében, hogy Ausztria — a Führer szülőhazájának - elkápráztató eredményeivel a „nemzeti összetartozás" érzésének magával ragadó erejét dokumentálják. A demográfusok szerint a listák összeállítása és a népszavazás között eltelt időben nagyobb volt a halálozási arányszám, mint a jogosultak és a tényleges választók közötti számok eltérései mutatják. Mégsem a mesterséges korrekciók eredményezték az ilyen arányú többséget. A népszavaszáson az osztrák nép tényleg csaknem teljesen egységesen igent mondott az Anschlussra. Az utókor sokszor igazságtalanul jár el az osztrák néppel szemben, amikor évtizedekkel később felvillantja a paroxizmusig fokozódó lelkesedés képsorait, vagy tükörként az osztrákok elé tartva azt mondja: „nézzetek bele, íme, így lelkesedtetek Hitlerért és a náci Németországért." Az igazságnak megfelelően meg kell mondani, hogy Hitler 1938. március 15-i heldenplatzi ünneplését, vagy az április 10-i népszavazás 6 6 Gerhard Botz: Wien vom Anschluss' zum Krieg. Wien-München, 1980. 77-91.
