Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1129 ragaszkodó keresztényszocialista és más polgári pártok kompromisszumának eredményeként jött létre, ezért Ausztriát 9 szövetséges tartományra osztva meglehetősen fontos ügyeket hagyott a Landok hatáskörében. A „Bund" (Szövetség) irányítása alatt maradtak a külügyek, a honvédelem, az igazságügyek, a vámügyek, a posta-, távíró- és telefonügyek, ezzel szemben a Landok rendelkeztek a gazdaság, az adóügyek, az oktatás és a belső karhatalom felett.38 Kétségtelen, hogy az állam szövetségi jellegéből következő tartományi önállóság — amelyet a konzervatív tartományok 1920-ban a baloldali túlsúlyú főváros hatalmának korlátozása céljából igyekeztek állandósítani - kedvező lehetőséget adott a „vörös Bécs" szociáldemokrata vezetőinek a szociális és kulturális szférában akkor páratlan eredményeik eléréséhez. Az osztrák nemzettudat fejlődésére azonban bénító hatást gyakorolt az a körülmény, hogy az európai progresszió élvonalában álló „vörös Bécs" és a konzervatív-paraszti tartományok között leküzdhetetlenül magas válaszfalak épültek fel, amelyek — más tőkés országoknál polarizáltabb formában — ellenséges táborokra szakították azr országot. A szociáldemokrata „Republikanischer Schutzbund" és a jobboldali „Heimwehr" között szüntelenül dúló látens és nyílt harc lehetetlenné tett bármiféle „nemzeti konszenzust", sőt a szemben álló felek igyekeztek világnézeti álláspontjuknak megfelelő külföldi erőkkel szövetkezni a „belső ellenség" leküzdésére.39 Kulturális szempontból is tisztázatlan és hevesen vitatott kérdés volt, hogy az ausztriai német nyelvű kultúra a kölcsönhatásban fejlődő — és a birodalmon belül is több színárnyalatban jelentkező — német kultúrkör része-e, vagy pedig a közép- és délkeleteurópai népekkel fennállott évszázados együttélés eredményeként a multinacionális állam szellemi felépítményeként kialakult egy sajátos német nyelvű „osztrák kultúra", amelyik teljes szellemi önállóságot fejezett ki a birodalmi német kultúrával szemben. Napjainkban is találkozni azzal a felfogással, hogy az „osztrák kultúra" tarka szőttesként foglalta egységbe a Habsburg-birodalom népeinek szellemi értékeit, s ennek redményeként létrejött az északnémet kultúrkörtől elágazott és önálló életre kelt „osztrák kultúra". Ebben az összefüggésben Franz Kafka, Robert Musil, Karl Kraus, Franz Werfel, Egon Erwin Kisch, Josef Roth, Ödön von Horváth stb. neveire szoktak hivatkozni. Létük és munkásságuk tényleg meggyőzően bizonyítja a nemzetiségekben gyökeredző német nyelvű „osztrák kultúra" létrejöttét, de más kérdés az, hogy e multinacionális termőtalajból táplálkozó kultúrát milyen mértékben tekintették sajátjuknak azok a népek, amelyek -kiváló alkotó egyedeik útján — hozzájárultak annak kibontakozásához. Erről szólva Robert Musil 1919 márciusában, amikor az önálló osztrák állam létjogosultságát megkédőjelezve az Anschluss-gondolat mellett foglalt állást, egyértelműen tagadta az „osztrák kultúra" nemzetek feletti jellegét. „Mi volt ez az állam? Nem volt saját nemzeti alapja, mint ahogy nem épült a nemzetek önkéntes szövetségére sem... Hiányzott a centrális akarat és eszmei irányító központ. Anonim vezető organizmus volt, tulajdonképpen egy kísértet, forma és anyag nélkül... Ilyen feltételek között alakult ki az, amelyet némelyek meglehetős naivitással osztrák kultúrának neveznek, s amelyhez a különleges finomság képzetét párosítják, és kijelentik, hogy ez csak a nemzetileg kevert országokban virulhat 3 Έ. C. Hellbling: i. m. 433-449. 3 'Lajos Kerekes: Abenddämmerung einer Demokratie, Mussolini, Gömbös und die Heimwehr. Wien, 1966.
