Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1128 KEREKES LAJOS ország, valamint a többi utódállam között közvetíteni.3 4 Kísérleteit azonban sorozatos kudarc kísérte, mert a politikai és gazdasági nacionalizmus uralkodóvá lett eszméje a régi kötelékek bármily minimális fenntartásában is a nemzeti szuverenitás tűrhetetlen korlátozását látta. Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia különösen elutasítóan reagáltak a francia politika minden olyan kezdeményezésére, amelyik Ausztria és Magyarország, valamint az előbbi három állam között szorosabb szövetség létrehozását kívánta volna elérni.3 s Franciaország akkori Duna-völgyi politikájának feloldhatatlan ellentmondása volt, hogy a szűkebb nemzeti horizonton túltekinteni képtelen politikai erőkkel akart valamiféle közép- és délkelet-európai konföderációt megteremteni. Az eredmény nem lehetett más, mint ami a kisantant alakjában létrejött: a három új állam érdekszövetsége a volt Monarchia két uralkodó nemzetével, az osztrákokkal és a magyarokkal szemben. Ausztria ellen a Habsburg-restauráció — céltudatosan is felnagyított — veszélye, Magyarországgal szemben pedig a békeszerződés területi döntéseinek közös védelmezése volt az a közös nevező, amelyik lehetővé tette a' szövetségi kapcsolatokat az egyébként gazdasági, politikai és szociális szempontból egymástól oly távol eső országok között. Utólag a kisantant igyekezett saját létét a Duna-völgyi francia politika törekvései megvalósulásaként beállítani, holott a valóságban a kisantant nem egyszerűen limitált változata volt az eredeti francia elképzeléseknek, hanem lényegét tekintve és minőségileg is más, mint amit Franciaország szeretett volna elérni. Azáltal, hogy Ausztriát és Magyarországot nem sikerült bevonni a francia vezetés alatt tervezett Duna-völgyi konföderációba - amelyik ellen Ausztria és Magyarország nacionalista körei is elzárkóztak —, gyakorlatilag illuzórikussá vált a Habsburg-birodalom nagyhatalmi funkcióját betöltő államszövetség terve. Franciaország az Anschluss tilalmával tulajdonképpen szerette volna nyitva tartani a konstruktív lehetőséget Ausztria számára, hogy az a gazdasági és nemzeti problémáit a függetlenné vált utódállamokkal létesítendő újszerű szövetségben oldja meg. A terv sikertelenségéből az osztrák közvélemény tekintélyes része azt a következtetést vonta le, hogy az Anschluss, vagy a dunai konföderáció alternatívái közül immár csak az Anschluss maradt meg járható útnak. Ezt fejezték ki az 1921 tavaszán és nyarán megrendezett Anschluss-népszavazások eredményei is,3 6 bár ezek megítélésében nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos birodalmi szervek jelentős anyagi és propagandisztikus támogatásának hatását sem. Az osztrák nemzettudat fejlődését lassító vagy hátráltató tényezők között említést kell tenni arról, hogy az osztrák köztársaság 1920. október 1-én törvénybe iktatott új alkotmánya3 7 a centralizációra törekvő szociáldemokrácia és a föderatív megoldáshoz 34 HHStA. NPA.K. 822.(19110.) 3 5 AA. Bonn. Abt. II. Pol. 4. Konferenz von Portorose. (Rom) Bd. I. 249. 36 1921. április 24-én Tirolban a szavazásra jogosultak 90%-a járult az urnákhoz, hogy az Anschluss kérdésben szavazzon. A 131 708 szavazó közül 129 838 (98.6%) szavazott arra a javaslatra, hogy az osztrák kormány kélje a Népszövetség hozzájárulását az Anschluss végrehajtásához. Május 29-én Salzburgban a résztvevők 99.3%-a szavazott igennel. 37 Az osztrák köztársaság első alkotmányát Hans Kelsen, a később világhírűvé vált liberális jogtudós dolgozta ki.
