Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117

AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1127 dezett, amikor is kimondta, hogy Ausztria minden olyan politikai vagy gazdasági köteléktől tartózkodni fog, amelyik közvetlenül vagy közvetve alkalmas lenne arra, hogy nemzeti függetlenségét veszélyeztesse.3

2 Olyan történelmi helyzetben, amikor Közép- és Délkelet-Európa népeit a nemzeti eszmék tartották bűvkörükben, az ausztriai németek a francia hatalmi politika diszkriminációs eljárását látták abban, hogy a győztesek mindenütt kielégítették a nemzeti aspirációkat ott, ahol érdekeik ezt megkívánták, viszont — a tartós békerendezés érdekeit is sértő módon — túltették magukat a nemzeti elven ott, ahol ez a befolyási övezeteik kiépítését célzó politikájuk eredményességét — vélték — bizonytalanná tette volna. Népek és népcsoportok egyesülhettek a „nemzeti elv" jegyében, amelyek között sokkal mélyebb történeti, kulturális, sőt etnikai különbségek léteztek, mint az ausztriai németek és a határos délnémetek között. Ámde a történelemben ritkán fordul elő, hogy hatalmi szóval kimondott nemzeti megoldások az érintett népek egyetértésével találkozzanak, kivéve azokat az eseteket, amikor ezek a döntések területi gyarapodással, vagy más előnyökkel járnak. így volt ez Ausztria esetében is. Kevesen akceptálták a francia politikának azt az érvelését, hogy a német-osztrák egyesülés a közép-délkeleteurópai biztonság súlyos veszélyeztetését jelentené. A hatalmi szóval kimondott Anschluss-tilalomban igen sokan a nemzeti önrendelkezési jog sérelmét látták, és ez a felfogás az osztrák nemzettudat kifejlődésének egyik hosszú távú hátráltató tényezője lett. Amint a weimari Németországban igen sokan a demokráciát nyugati importárunak tekintették, hasonló módon az osztrák nép tekintélyes részének tudatában az önálló és független, „életre ítélt" osztrák köztársaság léte a Duna-völgyi francia politika nagyhatalmi érdekeivel identifikálódott. Igaz, hogy Franciaország vezető politikai körei már a Monarchia felbomlását követő hónapokban rádöbbentek, hogy a Duna-völgyben eluralkodó kisállami nacionalizmusok — amelyek hasznos háborús szövetségesek voltak, mert hozzájárultak a Monarchia belső meggyengítéséhez — keresztezhetik a francia külpolitika kelet-európai dimenziókban elgondolt terveinek megvalósítását, amelynek tengelyében az a terv állt, hogy a széthullott Habsburg-birodalom helyébe a közép- és dél-kelet-európai államok új szövetségi rendszerét hívja életre, amelyik Franciaország támogatásával, sőt vezetése alatt elég erős lenne ahhoz, hogy Szovjetoroszország és Németország között ebben a térségben önálló hatalmi szerepet játszhasson. Ε nagyszabású terv megvalósítása céljából Franciaország pontosan az ellenkezőjét tette mindannak, amit a háború alatt tett: a rombolás helyett most egy szerkezetileg átalakított épület felépítésébe kezdett. Míg a világháború idején a dualista monarchia belső bomlását siettető nemzeti mozgalmakat támogatta, most a Duna-völgyi németek közötti érdekszálakat igyekezett erősíteni. Terve sikeres kivitelezéséhez ugyanis éppen annak a kisállami nacionalizmusnak a leküzdésére lett volna szüksége, amelyet jelentős részben maga hívott életre, vagy segített ahhoz, hogy a háború utáni új helyzet domináns tényezőjének szerepét játszhassa. Franciaország a trianoni és Saint-Germain-i békeszerződésekben is gondoskodott olyan pont felvételéről, amelyik nyitva hagyta a lehetőséget, hogy a volt Monarchia függetlenné vált országai továbbra is fenntartsák a vám- és fizetési eszközök közösségét,3 3

politikai téren is igyekezett Ausztria és Magyar-3 2E. C. Hellbling:österreichische Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte. Wien, 1956.426. 33AA. Bonn. Abt. II. Pol. 4.